2022.11.13. 09:38
„Európa lassan lecsúszik a világhatalmak dobogójáról” – 60 kérdés Deutsch Tamáshoz
Gyerekként az öccse rendszeresen elverte, az édesanyja második esküvőjéről pedig azért maradt le, mert éppen egy prágai börtönben ült. A Mandiner 60 kérdést intézett Deutsch Tamáshoz – ő pedig válaszolt.
Deutsch Tamás
Forrás: MTI
Fotó: Koszticsák Szilárd
Család
Nyíltan vállalja zsidó származását, ám keveset beszél róla. A családját mennyiben érintették a XX. század borzalmai?
Meggyőződésem, nincs olyan magyar család, amelyet a huszadik század történelme ne mart volna meg valamilyen formában. A testvéremmel együtt mi apai ágon vagyunk zsidó származásúak. Kizárólag a szerencsének köszönhetően a közvetlen felmenőink közül senki nem lett a holokauszt áldozata, de ha kimegyünk a Kozma utcai zsidótemetőbe, a meggyilkoltak névsorát böngészve sok olyan nevet találni, akik a közeli rokonaink voltak. De a családom anyai ága is megszenvedte a II. világháborút, majd az ötvenes években a nagyapámat bebörtönözték. Édesanyám például azért járt végül egy osztályba édesapámmal a vegyipari technikumban, mert egy évre ki kellett maradnia az iskolából. A nagymamám ugyanis agyvérzéssel feküdt kórházban, a nagypapám pedig börtönben ült.
A szülei a középiskolában ismerkedtek meg, aztán megházasodtak. Nagy szerelem volt az övék?
Nagy szerelem volt. Anyám elmondása szerint apám a középiskolában egy kedves, bohókás, vicces srác volt, de mint fiú, akkor még nem érdekelte. Az érettségi után aztán mindez megváltozott.
1955-ben kezdődött a szerelmük és egy jó nagy pofont adva a Kádár-rendszernek, 1956-ban nem disszidáltak.
1957. október 6-án házasodtak össze. Az már más kérdés, hogy a házasságuk végül válással végződött, de ez a mi családunkban nem ritka.
Még 1990-ben azt nyilatkozta, a szülei különböző okok miatt mindketten beléptek az MSZMP-be, de nem voltak kommunisták. Mik voltak ezek a különböző okok?
Az édesapám számára hamar világossá tették, miután harmincévesen munka mellett diplomát szerzett, hogy ha valamit szeretne a szakmai pályafutásában is elérni, akkor ezt kell tennie. „Deutsch elvtárs, évek óta javasoljuk, hogy a társadalom vezető ereje, a munkásosztály élcsapatának legyen a tagja” – hangzott a félreérthetetlen iránymutatás. Anyám azt mondta, ne finnyáskodjon, így végül belépett a pártba.
És az anyukája?
Ő is egyetemre akart menni. A foxi maxit, vagyis a marxizmus-leninizmus esti egyetemét végezhette volna el, ahová viszont párttagság kellett a felvételhez. Ezért belépett, majd ezek után nem vették fel. Később ő kikopott az MSZMP-ből, mivel 1977-től egy betegség miatt rokkantnyugdíjas lett, úgy meg már nem volt annyira fontos az élcsapatnak, apám viszont 1988-ban, amikor megalakult a Fidesz, az év végén ki is lépett a pártból. Azt mondta, azért, mert látta mit csinálnak a gyerekkel. Mármint velem.
Féltették attól, hogy a politika színterére lép?
Amikor 1988 tavaszán hat Fidesz-alapítót érintő rendőrhatósági figyelmeztetésről megjelent egy rövid hír az újságban, anyám azt mondta, a te döntésed fiam, ha mered vállalni, rendben van. Apám már másképp dolgozta fel. Tudni kell, akkor már külön éltek a szüleim, apám pedig életében először elhívott ebédelni. A mai Andrássy úton, az Ádám sörözőbe ültünk be. Nem értettem, mit akarhat? Kedélyesen elbeszélgettünk a családról, az egyetemről, az MTK-ról, az élet fontos dolgairól. Jött a leves, semmi. Főétel, semmi. Desszert, somlói galuska, semmi. Majd kihozták a kávét, én pedig életemben először a jelenlétében rágyújtottam egy cigarettára. Egy szót sem szólt. Aztán mikor kérte a számlát, végül felém fordult:
„Tomikám! Azt szeretném kérni, hogy hagyd abba ezt a Fideszt! Te nem tudod, milyen bajod lehet, ezek bármire képesek!”
Mit válaszolt?
Nemet mondtam. Persze értettem őt. Az egész addigi felnőtt életüket a Kádár-rendszerben töltötték. Ismerték a terrort és a puha diktatúra eszközeit és megélték a kádári kispolgárosodás lehetőségét is. Egy lepukkant, Rózsa utcai tanácsi bérlakásból felkapaszkodtak odáig, hogy 1969-ben Lágymányoson lett egy új, lakótelepi lakásuk. Szövetkezeti, három szobás.
Nagy dolog volt?
Nagy. 1969. augusztus 21-én költöztünk. És három évre rá lett kocsink. Egy Zastava 750-es, a rendszáma: IR 63-19. Apám 190 centi volt, anyám 175, mi sem voltunk éppen kicsik a testvéremmel gyerekként sem, és volt egy kutyánk is. A fél lakótelep azon röhögött amikor Deutschék bepréselték magukat ebbe a dodzsembe.
A szülei válása megviselte?
Akkor nem igazán. Tizennyolc éves voltam, éppen érettségiztem, őrületes szerelemben voltam, össze is költöztünk. Ma már fontos hangsúlyozni, hogy a szerelmem egy lány volt (nevet). Apám pedig pont ekkor jelentette be otthon, hogy szerelmes a titkárnőjébe és elköltözne. Az öcsém 16 éves volt, egy éve már a későbbi első feleségével járt, napokat aludt csak otthon egy héten. Mindenki el volt foglalva a saját életével, s szegény anyám néhány nap leforgása alatt egyedül maradt a háromszobás lakásban. Később persze éreztem a válásuk hatását. Már felnőttként szomorú voltam, hogy amikor hazamegyek, az anyám és az apám nem egy család. Elmentem anyuhoz, meg elmentem apuhoz is, jó volt, jó volt, de mégsem az igazi.
Az édesanyja második házasságánál esküvői tanú lett volna, ám azért nem lehetett ott, mert letartóztatták a prágai Vencel téren tartott ellenzéki tüntetésen. Így volt?
Pont így történt. Anyukám második férje József volt, de Gyurinak hívta mindenki. Apám is György volt, így Gyurit II. Györgynek hívtuk. Rendes ember volt, 2011-ben halt meg szegény. De hogy a kérdésre is válaszoljak: én lettem volna a tanú, de más közfeladatom ellátása elszólított, egyszerűbben fogalmazva, éppen Prágában ültem börtönben. A feleségem ugrott be helyettem tanúnak.
A teljes interjú ITT olvasható.