Európa kárán nyerészkedne az USA

2022.08.10. 13:30

Az európai szankciók csak addig jók Amerikának, amíg nem ütköznek az érdekeikbe

Lassan fél éve tart az ukrán-orosz háború, ami miatt az EU és az USA egy sor szankciót vezetett be Oroszország ellen. Amíg ezek az intézkedések valósággal kiszipolyozzák az életet Európából, addig az USA nem szenved komolyabb károkat, sőt még hasznot is húz a büntetőintézkedésekből. Ráadásul amikor az amerikaiaknak érdekükben áll, akkor nem szégyellnek üzletelni az agresszornak kikiáltott Vlagyimir Putyinnal sem.

Joe Biden amerikai elnök, mögötte Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. Háttérbe szorult európai érdekek

Forrás: AFP

Fotós: Brendan Smialowski

Az Egyesült Államok vezetésével a nyugati világ különböző büntetőintézkedésekről döntött az elmúlt hónapokban – annak ellenére hogy már Joe Biden amerikai elnök is többször elismerte, hogy azok nem fogják elrettenteni Vlagyimir Putyin orosz elnököt a háborútól – írja a V4NA hírügynökség.

Több száz orosz oligarcha külföldi ingatlanját és ingóságait kobozták el, a bankokban tartott pénzeket befagyasztották, de az orosz bankokat és állami tulajdonú cégeket is tiltólistára tette a Nyugat. Az USA emellett – a csatában páncélként maga előtt tolva az Európai Uniót – azt is kierőszakolta, hogy a Nyugat megtiltsa az orosz kőolaj és az orosz szén importálását, de a földgázról is szeretne lemondani. Nem volt kérdés, hogy Joe Biden elnök addig erőlteti az embargót, amíg el nem fogadják azt. 

Az USA ugyanis így duplán jól járhat, hiszen nem szorul sem szén, sem olajimportra Oroszországból, ellenben az energiaimport az Unió egyik lételeme. 

Orosz behozatal híján pedig kénytelen a sokkal drágább, bonyolultabb, lassabb és környezetszennyezőbb LNG-t, vagyis a cseppfolyósított gázt megvásárolni – amelyben véletlenül nagyhatalomnak számít az Egyesült Államok és amely már be is jelentette, hogy megsokszorozza a szállítást Európába.

Van azonban olyan orosz kézből származó energiahordozó, amelyre óriási szüksége van az Egyesült Államoknak, éppen ezért pedig “elfelejtették” feltenni a szankciós listára. 

Enyhe kifejezés lenne ugyanis azt mondani, hogy Oroszország kritikus jelentőségű a világ nukleáris ipara szempontjából, sok szempontból Oroszország maga a nukleáris ipar. 

A világ urándúsító infrastruktúrájának közel negyven százaléka a Kreml ellenőrzése alatt áll: több tucatnyi erőmű kizárólag orosz fűtőanyagra támaszkodik.

 A Roszatom emellett hatalmas mennyiségű globális befektetést biztosít a nukleáris iparban – hívja fel a figyelmet az energyandcapital.com.

Nem kivétel az USA sem, amely az atomerőművei működtetéséhez ilyen-olyan úton, de orosz kézből származó uránt vásárol. A internetes újság cikke szerint Joe Biden nem meri feltenni a szankciós listára az uránt, hiszen a hosszútávú éghajlati céljait kellene a kukába dobni, márpedig a hibáiról és üres ígéreteiről elhíresült elnök nem engedheti meg magának, hogy még több ígéretet megszegjen. 

Az Egyesült Államok így tovább önti a pénzt abba a gépezetbe, amelyet veszélyesnek, agresszívnek és embertelennek tart, vagyis Oroszországba.

Bár az oligarchákat nem kímélte a Nyugat, van olyan milliárdos, aki ellen a Nyugat egyelőre még nem mert határozottan fellépni. Vlagyimir Potanin, aki jelenleg a második leggazdagabb orosz eddig csak egy kanadai és egy brit szankciós listán szerepel. Potanin rendkívül lojális Vlagyimir Putyin elnökhöz, mégpedig a Putyin-éra kezdete, a 2000-es évek eleje óta – mondta a Forbesnak Vlagyimir Milov ellenzéki politikus és közgazdász, aki elmenekült Oroszországból. A Nornickel vezérigazgatója nem kritizálta az orosz elnököt az ukrajnai háború miatt sem.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy orosz oligarcha létére Potanint miért nem szankcionálja a Nyugat, mint ahogy azt tette számos másik üzletemberrel az ukrajnai háború kitörésekor. Úgy tűnik, hogy a nyugatiaknak túlságosan is fájna, ha Potaninra is vonatkoznának a büntetőintézkedések.

Potanin vállalata, a Nornickel – a világ legnagyobb finomított nikkel- és palládiumtermelője -ugyanis továbbra is gyártja a fémeket mindenütt, különösen Európában. A Wood Mackenzie természeti erőforrásokkal foglalkozó tanácsadó cég szerint a Nornickel tavaly Európa nikkelimportjának egy jelentős hányadát adta. A Nornickel finnországi akkumulátor-alapanyagokat gyártó létesítménye, amelyet a német BASF vegyipari óriáscéggel közösen építettek, az EU zöld menetrendjének egyik alappillére lenne.

A cég emellett a globális palládiumpiacok szerves szereplője is: a világ palládiumtermelésének harmadát állítja elő, amely ritka fém a félvezetőkben és az autókban használatos. 

Ha a Nornickelt szankciók érintenék, az a kereslet megzavarásához vezetne, mert nagyon nehéz pótolni az elveszett egységeket, ráadásul Európa van a legnagyobb veszélynek kitéve

 – mondja Nikhil Shah, a CRU Group üzleti elemző cég nikkelkutatási vezetője.

Hozzáteszi, hogy

 

bár az USA nikkelimportban jobban támaszkodik Kanadára, mint Oroszországra, ha az USA vagy az EU szankciókat vezetne be, az mindenhol felhajtaná az árakat.

 

De a szankciók más területein is felbukkannak az amerikai érdekek. Az ukrán–orosz konfliktus legújabb felvonásában a nemrég egyszerre született döntés arról, hogy biztosítva legyen a kalinyingrádi orosz exklávé ellátása, amelyet korábban Litvánia blokkolt, és pont ekkor indultak meg az ukrán gabonaszállítmányok Odessza kikötőiből is.

A megállapodás kölcsönösen előnyös volt a feleknek, ám a gabonaszállítás nemcsak humanitárius, ellátásbiztonsági szempontból volt érdekes. A nagy amerikai mezőgazdasági cégek ugyanis jelentős földterületeket birtokolnak Ukrajnában, és egyes vélemények szerint GMO-termékeket is fejlesztenek.

Az amerikai Big Agro-cégeket már a Szovjetunió összeomlása óta érdekelte az ukrán termőföld, de igazán csak 2014 után szereztek jelentős befolyást a kelet-európai országban. 

Ugyan 2021-ig termőföldeladási tilalom volt érvényben az országban, mégis 2014-től kezdve látható volt a változás a birtoktulajdonosok köreiben. Már 2012-ben egy olyan tervet szellőztettek meg a sajtóban, amelynek célja a nem használt kormányzati földek bérbeadása volt a nagy volumenű mezőgazdasági befektetők számára. A terv hosszú távú kölcsönbérletet ajánlott volna a 400 ezer hektár feletti nagyságú területekre, a befektetők pedig legalább 200 millió dollárral szállhattak volna be az üzletbe, melyért cserébe különböző állami kedvezményeket kaptak volna.

Habár a terv nem valósult meg, a következő években jelentős mennyiségű földterület került külföldi befektetők kezébe. 

A földeladási moratórium ellenére 2016-ra tíz nemzetközi vállalat tetemes mennyiségű termőföldet birtokolt Ukrajnában. Az Open Democracy egyik jelentéséből az is kiderült, hogy tíz magánvállalat ellenőrzi az ukrán mezőgazdasági piac jelentős részét.

A gabonaszállítások megindulása Ukrajnából tehát éppúgy az amerikaiak – a Big Agro-cégek – érdeke is volt, vagyis erősen gyanítható, hogy végső soron egy amerikai–orosz megállapodás van a háttérben. Ez is alátámasztja, azt, hogy amikor az amerikaiaknak érdekükben áll, akkor nem szégyellnek üzletelni az agresszornak kikiáltott Vlagyimir Putyinnal sem.

Címkék#v4na
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában