75 éves trauma

2018.01.12. 07:00

A doni katasztrófa hőseire emlékezünk a hétvégén

1943. január 12-én indította meg támadását a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban, melynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. A drámai eseményekre országszerte megemlékeznek.

Le kell számolni a negatív legendákkal

Nem igaz az a negatív legenda, mely szerint a 2. hadsereget abban a tudatban állították össze, hogy úgysem fog visszatérni. – mondta a 2. hadsereg hőseire és drámai veszteségeire emlékezve Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára az M1 aktuális csatorna péntek reggeli műsorában.

Az ország egész területéről sorozták a katonákat és az ország teljesítőképességéhez képest fel volt szerelve. A szemben álló szovjet hadsereghez képest nem – tette hozzá az államtitkár.

Kovács Vilmos ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka a Donnál harcoló magyar katonák felszerelésével kapcsolatos viták kapcsán a tévéműsorban az emelte ki: a teljes magyar haderő harmada lehetett a 2. hadsereg, mely a teljes magyar fegyverzet felét megkapta.

A fegyverzet minősége egy „más kérdés” – jegyezte meg. Általában a magyar hadsereg annak a feladatának megfelelt, hogy a szomszédos, hozzá hasonló államok haderejével képes legyen felvenni a harcot. A szovjet vagy német birodalom hadseregével azonban nem volt egyenrangú – mutatott rá a szakember.

Kovács Vilmos a 2. hadsereg veszteségei kapcsán kifejtette: a katonai veszteség fogalmába mindazokat beleszámítják, akik másnap nem tudnak harcba indulni, tehát a halottakon kívül a sebesülteket, fogságba esetteket, eltűnteket. Ez a mintegy 200 ezer fős 2. hadsereg esetében a doni katasztrófánál hozzávetőleg 125 ezer fő volt, amiből a jelenlegi kutatások szerint 47-50 ezer lehetett a hősi halott.

Országszerte megemlékezéseket tartanak az évforduló alkalmából

A budai Várban szentmisét, koszorúzást tartanak, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumban – amely a hétvégén ingyenesen látogatható – többek között második világháborús haditechnikai eszközök is megtekinthetők.

A szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban hetvenöt éve, 1943. január 12-én indította meg támadását, amelynek következtében a 207 ezer fős 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az emberveszteségét 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma sem ismert.

A 75. évforduló napján a Honvédelmi Minisztérium (HM) szervezésében délután a budai Várban, a Mátyás-templomban szentmisét tartanak. Ezután a Kapisztrán téren, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnál Vargha Tamás parlamenti államtitkár mond beszédet, majd koszorúzással, gyertyagyújtással és főhajtással tisztelegnek a hősi halált halt, eltűnt és áldozatul esett magyar katonák emléke előtt.

A múzeum épülete előtt felállított emlékpontoknál péntektől vasárnapig minden emlékező gyertyát gyújthat, leróhatja kegyeletét. A megemlékezés alkalmából második világháborús haditechnikai eszközök is megtekinthetők, például a magyar fejlesztésű 1940 M Nimród páncélvadász és légvédelmi gépágyú, a szovjet T34/85 közepes harckocsi, szovjet és német páncéltörő ágyú és egy különlegesnek számító lánctalpas motorkerékpár.

Szombaton és vasárnap – az egyébként januárban zárva tartó – hadtörténeti múzeum az évforduló tiszteletére megnyitja kapuit és ingyenes látogatható. A fegyvertárban második világháborús fegyver- és egyenruha bemutatókon, a „Piavétől a Donig – Dontól a Dunáig” című kiállításon egész nap ingyenes tárlatvezetéseket, filmvetítéseket tartanak. Szombaton 10 órától több előadás is elhangzik a második világháború eseményeiről.

A doni katasztrófa 75. évfordulója alkalmából az országban több helyen – például Szombathelyen, Szegeden, Makón, Győrben, Zalaegerszegen, Nyíregyházán – tartanak megemlékezéseket. Pákozdon, a Don-kanyar emlékkápolna felépítésének 25. évfordulója alkalmából is tartandó eseményen – mások mellett – Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára és Spányi Antal megyés püspök emlékezik a hősi halált halt katonákra.

A doni katasztrófa

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A németek igényeit hosszas alkudozás után sikerült leszorítani, de azon az áron, hogy a magyar csapatokat hadászatilag a németeknek rendelték alá, felfegyverzésüket tekintve pedig csak szóbeli ígéretet kaptak Berlinből. A frontra kivonuló 207 ezer fős 2. magyar hadseregbe a teljes sorállománynak csak 20 százalékát sorozták be. Magas volt a tartalékosok aránya, a létszám 20 százalékát nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali munkaszolgálatosok adták. A fegyverzet és felszerelés hiányos volt és korszerűtlen. A hadsereg parancsnoka Jány Gusztáv vezérezredes volt.

A magyar csapatok 1942. július 7-én érték el a Dont, ahol a Voronyezs és Pavlovszk közötti, 208 kilométernyi szakaszon védelembe mentek át. A nyáron a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolásának sikertelen kísérletei során 30 ezer embert vesztettek. A beígért fegyverzet és felszerelés a tél beálltával sem érkezett meg a németektől, akik 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt megkezdték csapataik kivonását a doni térségből.

A Vörös Hadsereg 1943. január 12-én mínusz 30-35 fokos hidegben az arcvonal északi részén, az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar vonalat, és 8-12 kilométer mélyen hatolt előre, majd január 14-én délen, a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal mögött állomásozó egyetlen tartalékát, de a visszavonulást is megtiltotta. Jány ragaszkodott a parancshoz, jóllehet a hadsereg egy részét talán megmenthette volna, ha már január 15-én elrendeli a visszavonulást. A magyar katonáknak az orosz és a német katonákhoz képest hiányos felszereléssel, sokuknak téli ruházat nélkül, mostoha időjárási körülmények között kellett tartaniuk magukat a többszörös túlerővel szemben.

Január 16-ára a három részre szakított 2. magyar hadsereg arcvonala felbomlott. Jány január 17-én hajnalban rendelte el az alakulatok visszavonását, de az elvágott, német alárendeltségbe került III. hadtest tovább harcolt. Ezt a hadtestet február 1-jén – miután sem ellátmánya, sem fegyverzete nem maradt – a később szovjet hadifogságba esett parancsnok, Stomm Marcell feloszlatta, és néhány ezer katona kijutott a szovjet gyűrűből.

A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én „vált ki az arcvonalból”. Jányt a jórészt fegyvertelen katonák látványa késztette hírhedt hadparancsának megfogalmazására, mely szerint „a 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét”. A katonákat gyávasággal vádolta, és a „rend helyreállítása” érdekében a helyszíni felkoncolást is engedélyezte. A parancs akkora felháborodást keltett, hogy számos helyen ki sem hirdették, maga Jány április 4-én nyilvánította semmisnek és helyettesítette újjal.

A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott. Jányt, aki az utolsó vonattal távozott, Horthy Miklós kormányzó 1943. augusztus 5-én felmentette parancsnoki tisztéből. A tábornokot a Népbíróság 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélte, majd november 26-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette Jányt a háborús bűntett miatt ellene emelt vád alól.

A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei mintegy 70 százalékosak voltak, az emberveszteségét 93 500 főre, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik, az elesettek, megsebesültek és fogságba kerültek pontos száma sem ismert.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!