A zene rabjai szerelemről, hangszerekről meséltek a rezervátumban

Az összejövetel ezúttal is az Új Forrás folyóirat rövid ajánlójával indult a Vértes Agorájában. A lap fekete-afrikai meséi, tanulmányai és versei mellett Wehner Tibor írására hívta fel a figyelmet Jász Attila.

Kellemes találkozás volt ezt követően Rohmann Ditta csellista zenés bemutatkozása. A fiatal művész különleges, öthúros csellóján Bach egyik művét adta elő, majd Jász Attila mesélt első találkozásukról. Egy kis zsákfaluban látta a művésznőt, amint egy hófehér ruhában Bach egyik művét játszotta. „Nemcsak Ditta repdesett a koncert végén!” – fogalmazott mosolyogva a házigazda, majd bemutatta másik vendégét, Fassang László orgonaművészt, Rohmann Ditta férjét. A két kiváló zenész találkozásairól, közös útjáról, a gyermekvállalásról tudhatott meg apró titkokat is a hallgatóság. Szavaikból az egymás iránti tisztelet, szeretet, s a zene és a hangszereik iránti elkötelezettség áradt.

Az Artisjus-díjjal kitüntetett Rohmann Ditta bemutatta hangszerét, s egy rövid darab kapcsán érzékeltette a négy és öt húr hangzása közötti különbséget. Az ötödik húr különleges zengést ad a dallamoknak – fogalmazott.

A művészpár éppen tíz éve él együtt. Született már egy gyermekük, s szeptemberre várják a másodikat. Beszéltek küzdelmes közös zenélésekről, izgalmas improvizációkról, frenetikus koncertekről, emlékezetes tanárokról, hazai és külföldi koncertekről, és ifjú zenészekről, akiket ma már ők tanítanak.

Fassang László érdemes művész különleges orgonatúráiról is beszámolt. Ilyenkor neves művészek, orgonaépítők társaságában keresik fel egy-egy ország régi, vagy valamiért különleges hangszereit, hogy kipróbálva azokat az összes lehetséges információt össze tudják gyűjteni róluk. Ilyenkor az sem ritka, hogy belülről szemlélik meg azokat, s átmenetileg – szó szerint – egy-egy síp rabjává válnak.