Vértestolnán a tájház őrzi az egykor mindent fehérbe borító szokást

A falu csendesen húzódik meg – nevével ellentétben – a Gerecse ölében. A főutcát rendezett porták szegélyezik. Az egyik ilyen – palánkkal védett – udvarban található a tájház, amely alkalomszerűen, előre bejelentkezés alapján látogatható. Ottjártunkkor az épület zöldre festett ajtaja tárva-nyitva állt. Ennek oka, hogy Eipelné Czigány Judit, azon túl, hogy a házban rendezkedett, tavaszi „nagy szellőztetést” is tartott.

Judit a lakószobában, még a szekrényeket is kinyitotta, megigazította a ruhákat, hogy ezek az évtizedes, esetenként százados holmik is friss levegőhöz jussanak. Munka közben annyit elárult, hogy a férje is hozzájárult néhány régi használati tárggyal a „múzeum” kiállításához. Amikor a nyitott ajtón beléptünk, a konyhában, a ház fő életterében találtuk magunkat. Az elődök itt mosakodtak, reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztak, azon túl, hogy itt is főztek. Azt is megtudtuk, mivel a konyha padozata kővel rakott, így ide a dolgozó ember csizmával is beléphetett.

Az egykori lakóház egyébként az 1860-as években épült. A tulajdonosairól, mert több is volt, 1885-től vannak adatok. Ekkor Stark Antal és párja, Kailbach Mária élték itt mindennapjaikat. 1907-től Kampf János és felesége lakták az épületet. Az írásos emlékek szerint 1942-től a Goldschmidt családé a ház, akiktől a II. világháború után – német származása miatt – elvették. 50-től a Kohut Béla és neje, Ruman Anna a tulajdonos.

Az önkormányzat 1999-ben megvette az egész portát, hogy tájházzá alakítsa. 2008-ra fel is újították, majd a német kisebbségi önkormányzat nagyszabású gyűjtést rendezett a faluban, hogy hitelesen berendezhessék. Ma ez látható.

Az első szoba a vendégé volt

A tájház utca felöli helyisége, a tiszta szoba. Búcsúkor például itt szállásolták el a rokonokat. Mint megtudtuk: a háziak az ünneplő rend ruhájukat is itt tartották. A döngölt sárga földből vert padló tetejét tehéntrágyával kevert agyagos földdel kenték be, mivel ez tartósnak bizonyult. A tehéntrágya, bármily’ meglepő, ilyen formában szagtalan és nagyon jó kötőanyag. A padlóra gyakran színes rongyszőnyeget is terítettek.

Mivel a svábok nagyon vallásosak voltak, kereszt minden szobában lógott a falon. A vértestolnai tájházban a kereszt körüli kis képeket búcsújáró helyekről hozták. Az ajtó melletti falon egy katonai emlékkép látható kis üveges szekrényben. A szobában gyakran szenteltvíztartó is található.

A hátsót használták lakószobának

A tájház hátsó szobája volt egykoron a lakószoba. Itt aludt az egész család, a házastársak egy ágyban. Napközben csak ritkán és keveset tartózkodtak ebben a helyiségben. Az itt található szekrényben tartották a hétköznapokon használt ruhaneműket. Esetenként ebben rejtették el az értéktárgyaikat, spórolt pénzüket. Ottjártunkkor semmi nem volt elrejtve...

A szoba bejárati ajtaja mögött megfigyelhető, hogy miből is állt régen a vetett ágy. Legalul a deszkán zsúp, a rozsnak a kéve eredeti alakját megtartó, csomóba kötött, töretlen szalmája volt. Azon pedig a szalmazsák, amely dagadt a szalmától vagy csuhétól. Erre helyezték a vászonlepedőt. Az ágy alá „rejtették” a csizmahúzót, az éjjeliedényt, illetve a hamuval teli köpőcsészét.