Hitről mesélnek a tűzzománcok Tatabányán

A finom felületen ugráló fénysugarak különös játékossága és a gazdag színvilág teszi kicsit könnyedebbé Elekes Gyula tűzzománc képeit. Az alkotások mondanivalójának középpontjában emberi arcok, fejek állnak. Többségében szemük, szájuk csukva. Az alakok, fejek majdnem egyformák, mégis mindegyik mást mond a látogatónak.

A szürke alakokból kitűnik a Gyógyító, amely nyitott, szinte vesébe látó szemmel tekint le ránk. A Teremtés I. című alkotás az egyedüli arc nélküli mű, amely a kerek világ születését mutatja. A kép közepén a Teremtő hatalmas ujjlenyomata látható – fordítva.

A székelyudvarhelyi Elekes Gyula 1979-ben végzett a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafika szakán. A tűzzománccal 1980 óta ismerkedik. Tanulmányait német és spanyol magániskolákban, alkotóműhelyekben végezte. Részt vett a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpóziumon, ösztöndíjasként alkothatott a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben, alkotótáborokban vett részt és külföldi tanulmányutakon.

Elekes Gyula 2011-ben vette át a Pro Cultura Hungarica díjat, 2011-ben és 2018-ban Bács-Kiskun Megye Közgyűlésének Nagydíját is neki ítélték oda. Munkái megtalálhatók több magán- és hivatalos gyűjteményben, valamint múzeumokban Romániától az Amerikai Egyesült Államokon át egészen Japánig. Számos kiállítása volt Magyarországon és külföldön is.

– Az utóbbi időben a szimbólumok felé fordultam – meséli a művész, miközben mutatja legutolsó, egyik kedvenc alkotását, a Teremtés I. címűt. – Képíróként egyszerűbb jelentésből próbálok létrehozni, ábrázolni egy-egy különleges formavilágot. Az arcok, a csukott szemek pedig az álmodozásról, a befelé fordulásról, a hitről szólnak.

Elekes Gyula ötvenegy alkotása október 14-ig tekinthető meg a Tatabányai Múzeumban.