2017.03.16. 07:23
Waszlavik Gazember László jött, látott és énekelt
Most más arcáról is bemutatkozott a rocksámán Tatabányán – erre pedig a „Gazember” jelző illik a legkevésbé.
– A Duna, a Rába gyakori terep a vízi kalandozásainak. Mikor járt utoljára errefelé?
– A szentendrei evezősökkel gyakran indulunk túrázni a Szigetközbe, vagy megyünk felfedezni a Rábát. A Hej, halászok című dalt annak idején feldolgoztam, aztán ez lett a Rába-induló. Többször voltunk már Tatán is a Mikoviny-emléktúrán: ha az ember borulni akar, nem kell mindig távoli vizekre menni! Ezek a túrák mindig nagy élményszámba mennek, különösen, amikor a Szigetközből ereszkedünk alá a Dunán. Ha vízen vagyunk, de a Szentendrei szigeten is, ahol lakom, „vízközelben” akkor látni igazán, milyen gondok vannak a vizeinkkel: nem vagyok például kibékülve a mobilgáttal sem. Ezekről készítettem két videofilmet is, amit Tatabányán is bemutattam.
– Említette, most valamiféle ökobunkerben lakik. Vissza a természetbe?
– Egy ismerősömnek volt egy tanyája a hegyekben, igaz, se villany, se út nem volt, mindent magamnak kellett kiépítenem. Egy kiszuperált Babettából eszkábáltam áramfejlesztőt, magam szivattyúztam a vizet, komposztcsatornát építettem ki, a víztisztítást nádgyökérrel oldottam meg. A közlekedést egyfajta lanovkával oldottam meg. Olyan helyen volt ez a kis ház, hogy még a térerő se jött be, a külvilággal egy talkie-walkie volt az egyetlen kapcsolatom, de két-három kilométer után „elakadt” a hegyekben. Akkor kitaláltam, hogy két bokor közé kihúzok egy 32 centis fémcsíksorozatot, ami kvázi antennaként működött, ez már átment a hegyeken, így tudtam beszélni a barátnőmmel! Később konszolidálódott a helyzet. Tíz év után azonban sikerült egy telekhez jutnom, egy 17 négyzetméteres házat építettem magamnak, itt már napelem, kollektor is van, a fűtést mobilklímával oldottam meg.
– A jelek szerint ugyancsak kihasználja a mérnöki tudását.
– Annak idején matematika tagozaton tanultam a Fazekas gimnáziumban, Lembergbe mentem informatikát tanulni és a mérnöki alkotóvágy időnként kitör belőlem. Készítettem egy öko-kétéltű járgányt, amely megy a szárazföldön és vízen is: ha beletekerek vele a Dunába, a másik oldalon ki is tudok jönni! De a matematikától és a zenétől sem szakadtam el.
– Egy interjújában Kodályt idézte, miszerint a népzenének több dolog is árt. Mik ezek?
– Kodály talán 1963-ban mondta a magyar zeneművészek kongresszusán, hogy három fűrészes hal fúrja-rágja a magyar népzenét, a jazz, a rádió és a népzeneoktatás. Bár a jazz is népzenei eredetű, elég, ha a blues gyökerekre gondolunk. Ökrös Csaba népzenekutató foglalkozott a magyar népzene mikrointonációjával, és kiderítette, hogy a magyar népzenétől eltérően a jazz és a blues lefelé intonál, teljesen más a kódolása, a szótagarány, mint a magyaré.
– Kanyarodjunk vissza az előéletéhez. Számtalan nevet ragasztottak a neve elé. A legendás Velorex például megvan még?
– A legtöbb ragadványnevemet az újságírók használták, de úgy látszik, ez már végigkísér. Ez olyan, mint egy identitás, csak már azoknak az időknek a vetületévé egyszerűsödött. A Velorex sincs már meg, egyszer csak eltűnt a házam elől.