Crespo Rodrigo: „A színház közösségi munka, egyedül nem megy”

Kiemelkedő színművészeti, színészi tevékenysége elismeréseként Crespo Rodrigo, a Jászai Mari Színház, Népház igazgatója Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől, valamint Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkártól a Pesti Vigadóban Jászai Mari-díjat vehetett át.

– Hogyan fogadta az elismerés hírét?
– Már az is nagyon felemelő érzés volt, amikor arról kaptam értesítést, hogy felterjesztettek erre a díjra. Azután amikor jött a levél, hogy elismerést kapok, rögtön hívtam a feleségemet, édesanyámat és eldicsekedtem. Aztán az ember persze gondolkodik, hogy minek köszönheti ezt. Én nagyon örülök annak, hogy ennyi, nagyon jó emberrel dolgozhattam együtt. A színház közösségi munka, egyedül nem megy. Persze számítanak az egyéni teljesítmények és a belefektetett munka, amivel az emberek külön-külön hozzájárulnak. Játszótársak, alkotótársak nélkül ezt nem lehet csinálni, úgyhogy nekik is köszönöm, hogy segítettek engem a pályámon.

– Mondhatjuk, hogy most pozitív dolgok történnek az életében? Hiszen az állami kitüntetést megelőzően nemrégiben kapta meg a Tatabánya Kultúrájáért díjat is.
– Igen, zavarba ejtően pozitív dolgok történnek mostanában velem. Az ember tényleg nem számít ilyesmire, nem ezért teszi nap mint nap a dolgát. Az a fontos, hogy két lábbal a földön járva dolgozzon. Persze mindig jó, ha valaki észreveszi, még jobb, ha elismeri, hogy ha valamit jól csinálunk.

– Ilyenkor felértékelődik az a korábbi döntése, hogy intézményvezetőnek pályázzon?
– Az embernek mindig döntenie kell. Nap mint nap, de amikor egy olyan intézményt vezet, ahol nagyon sokan dolgoznak, ott másokat hoz ilyen helyzetbe a döntései által. Működtetni kell az egészet, gazdasági, művészeti kérdésekben kell megoldást keresni. Ha az a kérdés, hogy jó döntés volt-e akkor, hogy pályáztam, akkor azt mondom, hogy igen. És nem a pozíció miatt, hanem mert így még többet látok, még többet tudok tenni a színházért. Ilyen sokrétű feladatom eddig még nem volt, mint az utóbbi hat évben, és ez engem még mindig nagyon inspirál.

– Kiemel ebből egy párat?
– Minden évben meg kell hirdetni egy műsort, ez a legfontosabb egy színházban. Az, hogy elmondjuk, hogy mi várható a következő évadban, egy nagyon szűk metszete annak a sok-sok hónapos munkának, amelyet végzünk. Ehhez nagyon sok minden kapcsolódik, gazdasági és a társulati döntések, fontos beszélgetések az alkotókkal, rendezőkkel és ez teljesen kitölti a napjaimat. Akkor szoktam „kétségbe esni”, amikor egy-két napig csend van, mert utána biztosan valami nagyon sűrű időszak következik. Az ember színházban nem tud unatkozni. Igazgatóként pedig azt mondom, hogy egy jó, családias hangulatban, inspiráló közegben dolgozni nagyszerű érzés. Fantasztikus, hogy a Jászai Mari Színháznak ilyen a hangulata, ilyen a kisugárzása.

– Olyan lett a színház, amilyet elképzelt és eltervezett, amikor kinevezték?
– Hatalmas lépés volt a színház életében, hogy létrehozhattuk a társulatot. Nagyon szerettem volna fesztivált, bár nem tudtam, hogy meg tudjuk-e rendezni, de közös munkával ez is sikerült. Sokan dolgoznak azért, hogy ez a színház egyre jobb legyen. Én azt látom, hogy szeretnek hozzánk járni, szakmailag elismerik az itt folyó munkát, itt a csapaton belül pedig nagyon jó a hangulat. Mindenkinek izgalmas feladata van, a színészek például napokon belül megtudják, hogy mi lesz a feladatuk a következő évben..

– Úgy tűnik, mindig előretekint...
– Igen. Még nem csengett le ez az évad, de már előretekintünk és így van ez talán a két díjjal is, hogy az ember egy picit visszatekint, hogy ezt minek köszönheti, kiknek köszönheti, de már előre kell nézni, hiszen a díjak is azt hozzák ki az emberből, hogy a továbbiakban még jobban csinálja azt, amit elkezdett. Még nagyobb lendülettel, mert jó érzés, hogy elismerik a munkámat, illetve a munkánkat, mert mindkét díjban benne van a munkatársaim, alkotótársaim munkája is.