Egyperces útirajzok mestere

– Művésznek készült, tanár lett, legtöbben mégis grafikusként ismerik. Sokfelé hívják?
– A rajz, a festészet már gyerekkorom óta érdekelt: tanultam rajzolni egy szakkörben, a budai Dési Huber körbe jártam évekig. Ott tanultam meg bánni a ceruzával, szénnel, tollal, akvarell és a pasztell technikával. Luzsicza Lajos festőművész volt a tanárom. Művészpályára készültem, de nem vettek fel. Elvégeztem a tanítóképzőt végeztem, rajzot, majd vizuális kultúrát tanítottam, amit mindig is nagy élvezettel tettem. Tanítás során nagy hasznát láttam rajztudásomnak: a táblán a gyerekek szeme előtt készültek a rajzok, és soha nem jelentett gondot a rajzos feladatlapok, szemléltetőeszközök készítése. A rajz annyira a kezemben volt, hogy minden füzetem, jegyzetem szélét kis rajzok díszítik. Egyébként valóban sokfelé hívnak kiállításokra és örömmel is megyek!

– Ma már csak grafikákat. miniatúrákat készít. Hogy indult el ezen az úton?
– Korábban sok pasztell és akvarell képet festettem, ma már azonban a tollat nem cserélném fel az ecsettel! Szeretek utazni, igyekszem mindenhová eljutni, Olaszország, Horvátország, Norvégia festői tájai, hegyei, a különös városok, utcarészletek, templomok, életképek megragadják a képzeletemet és szinte kínálják magukat, hogy megörökítsük őket. Eleinte sok fotót készítettem: a hagyományos technikával valahogy elboldogultam, a digitális technikát azonban nem kedvelem, túl lélektelennek tartom. Akkor vittem magammal A4-es lapokat, négyrét hajtottam őket, és amit láttam, lerajzoltam. Ezek a kis rajzocskák az útitársaimnak is tetszettek, és kérték, nekik is rajzoljam le azokat a helyeket, amerre jártunk. Így kezdődött egy érdekes kalandom, amit ma már az Egyperces útirajzokként mutatok be kiállításokon, most itt, Tatabányán is.

– Egyperces rajzok, amelyek utazásra, világnézésre csábítanak?
– Találónak gondolom ezt a címet, mert megfelel a mottómnak is: minél gyorsabban, minél kevesebb vonallal bemutatni azt, ami megragadott egy-egy tájban, mozdulatban, városképben. Próbálkoztam ceruzával, szénnel, zsírkrétával, először csak magamnak, aztán lassan kialakult ez a formátum, ez a stílus. A ceruzát, egyebet aztán felváltotta a filctoll. A most látható képeim utazásaim alatt készültek. Aki megnézi, az is utazhat velem, az én szememmel ismerheti meg a világot! Az útirajzok más világot tárnak elém is, tömören megfogalmazni azt a sokféle benyomást, hangulatot, élményt, amit egy-egy táj jelent és a fotó „objektíven” ad vissza. Néhány éve megismertem Finta József építész útirajzait. Nos akkor éreztem meg azt az erőt, hangulatot, amit csak egy ilyen egyszerű rajz képes kiváltani a szemlélőből.

– Említette a virágokat. Ez újabb kihívás?
– Van egy nagy kertünk, tele különböző virággal, olyan szép formákkal, színekkel, amelyek a szemet és lelket is gyönyörködtetik. Egy egész sorozatot készítettem belőlük, amely a virág elevenségét, lüktetését is próbálja visszaadni. A hagyományos kaposvári a Miniatúra Fesztiválra küldtem be különböző méretben több alkotást az idén is. Mind a virágokat mutatja be életük eltérő szakaszában, alakjában a vonal segítségével! Nemrégiben előadást is tartottam a grafikákról, a vonalról, az ebben rejlő művészi lehetőségekről egy workshopon. A városi rajzolóknak ma már világmozgalmuk van, jó időben járják a természetet, papírral, tollal fedezik fel a világot, rossz időben műhelynapokat szerveznek. Tanulságosak az ilyen találkozók!