Gútay János - bőr és agyag mestere

Körülöttünk a kutya sertepertél...a nagy havazás idején, 2013-ban fogadta őt be a Gútay házaspár...közben a közelmúltban hozzájuk került kiscica kezd nyávogni.... Az élet nem áll meg és nem is unalmas. Mindig van mit tenni...ezt vallja maga a Gútay János is, aki a művész jelzőt, bár megkapta, szerényen visszautasítja. Nem először említi az ókori mestereket...és azt, hogy a művésznek legalább egy lélegzetelállító művet kell alkotnia. Azok, akik munkáit kedvelik, erre (minden bizonnyal joggal) vágnák rá: alkotott ilyet. Ő azonban szerényen, ugyanakkor kritikusan áll a kérdéshez, így inkább más témára tereljük a szót.

A kezdetekre...a származása miatt vették fel a iparművészetire, így maradt a kétkezi munka. A gyárban és a Volánnál eltöltött évek persze később értelmet nyertek. Amikor tanárként kezdett dolgozni, az egyszerű, szegény munkásokkal is megértette magát, átérezte a problémáikat.
- Először persze sorscsapásként éltem meg, hogy gimnazistaként inas lettem, de jó emberekkel találkoztam, jó csapat alakult ki - tette hozzá Gútay János, aki Kerti Károly szakkörébe is járt. Mint akkor oly'' sokan mások.

Egy élet rajza, néhány szóban

A felvidéki származású Gútay János 1946-ban született Tatán. Az agyag szeretet már kicsiny gyermekkorában kezdődött. "Hiszen játékainkat ebből készítettük és természetesen figurákat is" - emlékezik vissza a mester, akit származása miatt nem vettek fel az iparművészetire. Az ötvenes években nagybátyja, Körmendi Géza szervezett fazekas szakkört Csiszár Józsefnél. Itt ismerte meg igazán az agyagot, amelynél szerinte kevés csodálatosabb anyag van a Földön. Emellett bőrrel dolgozik.

Végül a hetvenes években miniszteri engedéllyel felvételizhetett a Szegedi Tanárképző Főiskolára. Tanári pályafutását a tatai, kertvárosi általános iskolában kezdte. Többször kapott megyei és miniszteri elismeréseket, Tanácsosi és Szent Gellért díjat is kiérdemelt. A gyerekekkel való foglalkozást mindig is többre becsülte saját művészi eredményeinél, tanítványai több, mint 600 esetben szerezték meg az első három helyezés valamelyikét a különböző versenyeken, pályázatokon. Alapító tagja az ART6 alkotócsoportnak, feleségével galériát hozott létre Tatán. Az iparművész címet a Csók galériában kapta meg.

Az alkotási iránti vágy később is megmaradt. Otthon, a munka, az építkezés, később a tanulás, majd a dolgozatjavítások után dolgozott...aztán az iskolában is. Egy évben, az anyák napja kapcsán ötlött fel benne: valami maradandóbbat kellene adni, mint a rajz. A bőr karkötők divatja volt akkor, így elkezdett ő is dolgozni az anyaggal, hogy a gyerekeknek is tovább tudja adni a tudást...

- Egy tanárnak nem csak beszélnie kell a tárgyról, amit oktat, hanem művelnie is kell. Milyen lenne, ha egy testnevelő tanár nem sportolna? - tette fel a kérdést.
Aztán egy lengyel szobrásznő munkáit megismerve felfedezte a bőr szobrokat, innen pedig a műkedvelők már tudják a történetet: Gútay János bőrplasztikái a térből kilépve mesélnek...elsősorban nőkről, illetve nőalakokról. Sallangmentesen, mégis átütő erővel. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen a művészet nagyja a nőkről szól.

S bár vannak, akik azt mondják, az anyagból az lesz, amit ők akarnak, a tatai mester vallja: tisztelettel, alázattal kell hozzá fordulni, s azt alkotni, amit az anyag enged. Ez a fajta engedékenység hitében is megmutatkozik. Hívő reformátusként nem hangosan, inkább tetteiben, életében hirdeti a felsőbb hatalom létét, s azt, hogy nekünk embereknek kell a hit, akárhogy nevezzük is. Kell az élethez, ahhoz, hogy megtaláljuk benne a kis boldogságokat. Ő sem nagy dolgokért adna hálát, inkább az apróságokért, amelyekből felépül az élet.

- A kertből nem látszik a napfelkelte, pedig csodásak a színei. Így néha felmegyek a Kálvária-dombra. De a napfényben megcsillanó harmat is boldogság. Benne van a világ...és az élet is. Elpárolog hamar, de ha figyelünk rá, ha megéljük, egy pillanatra a miénk - vallja Gútay János.

Végül a hetvenes években miniszteri engedéllyel felvételizhetett a Szegedi Tanárképző Főiskolára. Tanári pályafutását a tatai, kertvárosi általános iskolában kezdte. Többször kapott megyei és miniszteri elismeréseket, Tanácsosi és Szent Gellért díjat is kiérdemelt. A gyerekekkel való foglalkozást mindig is többre becsülte saját művészi eredményeinél, tanítványai több, mint 600 esetben szerezték meg az első három helyezés valamelyikét a különböző versenyeken, pályázatokon. Alapító tagja az ART6 alkotócsoportnak, feleségével galériát hozott létre Tatán. Az iparművész címet a Csók galériában kapta meg. -->