Dombóvári István: a humorban nincs tabutéma

– Ez már a harmadik önálló estje, milyen fogadtatása volt az elmúlt egy évben?
– Egyelőre még szerették, legtöbben megvárták a végét, amelyet már vehetünk jó jelnek. Egyetlen sértő levél se jött névtelenül, mindegyiket aláírták, szóval ezeknek is örülni lehet.

– Egy önnel készített interjúban olvastam, hogy mindig január második felében tartja a szabadságát és ilyenkor Aranyosi Péterrel utazik el. Idén hova készülnek?
– Valóban vele szoktunk menni, idén viszont a párommal megyünk három napra Tiszakécskére, egy wellness szállodába pihenni.

– Tavaly műsorvezetőként is bemutatkozott a képernyőn. Hogy tetszett ez a szerep?
– Inkább a nézőket kellene megkérdezni arről, nekik hogy tetszett. Nem nekem kellett tetszeni, én csináltam, ahogy tudtam. Érdekes és furcsa volt; ennyi őrültet így szervezetten nem láttam korábban sehol. Élő műsorban, ahol nem lehet elrontani semmit, mert ugye nem tudják kivágni, ott nem, vagy csak keveset lehet hibázni. A műsorvezetéshez egyébként nem nekem kellett bátorság, hanem a csatornának, ami engem élő adásba engedett.

– Milyen kritikákat kapott a műsor után?
– Az a helyzet, hogy 2016-ot írunk, tehát olyan nincs, hogy megdícsérnek, de ha nem döngölnek a sárba, az már jó. Te mit hallottál, hogy szerepeltem?

– Nem olvastam rosszakat, sőt...
– Tehát a válaszom a kérdésedre, hogy jó kritikákat kaptam.

– Hogy esett önre a választás?
– A felkérés olyannyira tűnt képtelenségnek, hogy először jót röhögtem rajta. Amikor világossá vált, hogy ezt tényleg komolyan gondolják, akkor bementem egy próbafelvételre. Egyébként ez akkoriban volt, amikor az önálló estemet – ahol szintén Bellus István volt a műsorvezető társam – vettük fel az RTL Klub székházában. Akkor kaptam a telefont, hogy nem vezetném-e a következő tehetségkutatót. Képtelenségnek tűnt, de mivel épp ott voltunk, beugrottam a meghallgatásra. Furcsa volt, mert ott ültek a lehetséges műsorvezetők, Istenes Bence, Stohl András és Majka, akik már mind csináltak ilyet. Én voltam tehát a legesélytelenebb. Amikor megtudtam, hogy engem választottak, akkor sok szerencsét kívántam nekik. Ezt persze nem értették, ezt ők szokták mondani ilyenkor. „Higgyétek el, esetemben nektek lesz szükségetek rá” – nyomatékosítottam erre.

– Utólag megindokolták a döntést?
– Nem. Azt mondták, a műsorvezetést és a technikai dolgokat meg lehet tanulni, és ha valamit kötelezően be kell mondani, azt hallani fogom a fülesen keresztül. Ők arra voltak kíváncsiak, hogyan működik két ember a színpadon: Sebestyén Balázs és én. Az élő adásokon kívül felvételről is mentek műsorok, beharangozók, interjúk, és így tovább. A felvételes napok mindig nagyobb könnyebbséget jelentettek, mert ha feltettem egy hülye kérdést, amire még hülyébb választ kaptam, akkor azt egy az egyben ki lehetett vágni. Nem volt akkora nyomás rajtam. Amikor az élő adás előtti konferálást próbálták felvenni, akkor vagy tízszer futottunk neki, hogy olyan legyen, amilyennek ők szeretnék látni. Apróságnak tűnik, de nem olyan egyszerű egy mondatot úgy elmondani, hogy az pontosan harminc másodperc legyen.

– Az önálló estjének címe 120021 gramm...nem tudom kikerülni, hogy ne kérdezzek rá a súlyára. Most épp merre tartanak a kilók? Felfelé, vagy lefelé?
– Most éppen lefelé, de ez bármikor megváltozhat.

– Először egyedül vágott neki a fogyókúrának, másodszorra pedig Norbival. Melyik volt a könnyebb?
– Egyik sem könnyű, óriási lemondásokkal jár mindkét módszer. Érzelmi kapcsolataim voltak és vannak egy-két élelmiszerrel, de szakítanom kellett velük. Emlékszem, épp Bellus Pisti telefonált, amikor ott álltam az egyik zöldségesnél, és elbúcsúztam a krumplitól.

– Lefogyva jobban érzi magát?
– Nincs köze ehhez a súlyomnak. Sosem voltam az a tévé előtt mozdulatlanul fekvő dagadt típus. Én 130 kilósan is ultrabalatonoztam, a mozgás nem volt probléma. Először leadtam 40 kilót, majd visszajött 40, most lement 35, tehát ha azt vesszük, több mint 100 kiló csak úgy lóg a levegőben, tehát több, mint amennyi a tényleges súlyom.

– Tavaly tervezett kiadni egy könyvet, amellyel a gyerekeket szeretné az olvasásra bírni...
– Igen, tervben volt, de végül nem lett belőle semmi. Van egy nagyon jó ötletem, elmentem vele az egyik kiadóhoz, de visszadobták, mert olyan hiánypótló alkotásoknak kellett megjelennie a könyvpiacon, mint hogy Szepesi Niki kivel kavart, amely ráadásul egy kötetben el se fért.

– Van tabutéma a humorban?
– Nagyon remélem, hogy nincs. Azt gondolom, hogy ebben a műfajban nem szabadna azt feltételezni, hogy bárkit is meg akarunk bántani. Amikor a nemi erőszakkal kapcsolatban hangzottak el viccek, támadták a Morning show-t, Maksa Zoltánt is sárral dobálták, mire én akkor azt mondtam, hogy már csak arra lennék kíváncsi, hogy az elkövető mikor kapja meg a büntetését. A humoristát a viccért büntetni olyan, mint a péket a kifliért.