2015.02.28. 08:09
A kitörés nehézségeiről is szól Csehov Sirálya
A tatabányai Jászai Mari Színházban ma debütál Rába Roland rendezésében Csehov Sirály avagy 80 kiló szerelem című színjátéka. A Nyinát alakító Szabó Emíliával és a Trepljovot játszó Schruff Milánnal a darabban feldolgozott témákról; tehetségről, előre elrendeltségről, érzésekről, vidéki életről beszélgettünk.
Szabó Emília: Igen, úgy gondolom, a történet elején még tényleg őszinte kapcsolatról van szó. Fiatalok, szeretik egymást, és mindketten ugyanazért lelkesednek: a színházért, az írásért, a művészetért. Nyina életében Trepljov mellet a színház a másik nagy szerelem, ez a két érzés pedig átfedésben is van egymással, hiszen közösen dolgoznak egy színdarabon.
– Nyina mégis a színházat és a neves írót, Trigorint választja Trepljov helyett. Miért?
Sz. E.: Trepljov édesanyja, Arkagyina híres színésznő, Nyinát pedig elbűvöli, hogy általa bepillanthat a művészek bohém világába. Nagyon naivan, nagyon tisztán és egyszerűen azt gondolja, hogy ezek az emberek valami egészen más szférában mozognak, mint ő. Ehhez a csoporthoz akar ő is tartozni: megbolygatja a lelkét, hogy közel kerülhet egy jelentős művésznőhöz, rajta keresztül pedig Trigorinhoz, akiben szintén a nagy művészt látja. Valahogy így kavarodik egymásba Nyina és Trigorin.
– Lehet, hogy azért fordul el a lány Trepljovtól, mert nem látja benne azt a tehetséget, ami Trigorinban elbűvöli?
Schruff Milán: A Sirály kapcsán állandóan felmerül a kérdés, hogy Trepljov vajon tehetséges-e vagy sem. Szerintem nagyon szubjektív, hogy kit tartunk tehetségesnek. Valakire az egyik ember azt mondja, hogy „fú, ez de jó színész”, a másik meg azt, hogy „ennek sok köze nincs a színészethez”. Nem hinném, hogy ez lenne a kulcsa Trepljov személyiségének. Inkább az anyjához való viszonya a lényeges: amikor kisgyerek volt, valami megtört benne, mert nem kapott Arkagyinától elég szeretetet, mert az anyja sokkal inkább magával, a karrierjével foglalkozott. Most pedig már huszonakárhány éves ez a fiú, és a rajta esett sérelmeket többé nem lehet jóvátenni. Ettől lett olyan, amilyen.
– Tehát esélye sincs a boldogságra, az érvényesülésre?
S. M.: Nem igaz, hogy nem lehetne rá esélye. Ott van például Nyina, aki fogja magát, és elmegy Moszkvába a falujukból, mert mindenáron színésznő akar lenni. Trepljov is mondhatná azt, hogy „felnőtt ember vagyok, nem kapaszkodom tovább az anyámba, összepakolom a cuccaimat, és megpróbálom a saját életemet élni”. De ő ezt nem tudja megcsinálni, egyszerűen azért nem, mert ilyen a személyisége.
Sz. E.: A darab elején bemutatják Trepljov művét, amiben Nyina mint földanya jelenik meg, s hosszú monológjában a magány kínzó fájdalmáról vall. Ebben az előadásban fogalmazza meg Trepljov igazi gyötrelmét, amely akkora törtést okozott az életében. Ez pedig nem más, mint az anyjával való viszonyában a mellőzöttség és a szeretet teljes hiánya.
– Csehov műveiben visszatérő gondolat a vidéki élet feladásának vágya, a városi élet lehetőségei utáni sóvárgás.
Sz. E.: Mindannyiunkban él a vágy, az akarat arra, hogy megváltoztassuk a körülményeinket, hogy történjen végre valami. Az igazi vízválasztó az, ha nem csak akarunk, hanem cselekszünk is, ha végül megtesszük mindazokat az erőfeszítéseket, amelyek szükségesek céljaink eléréséhez. Csak nagyon kevesek képesek erre, Trepljovnak sem sikerül, Nyinának azonban – talán – igen.