Salamon Hugó: Sokat kaptam Tatabányától

- Mi mindenre vágyott a tinédzser Salamon Hugó? 
- Középiskolásként különböző hivatásokat képzeltem el magamnak. Gyerekorvos, jogász, aztán színházi rendező. Akkoriban fejből tudtam az összes színház repertoárját, sőt, majdnem titkár lettem a Jancsó Miklós és Berek Kati nevével fémjelzett 25. Színházban. Ez a történet eddig tart...

- Ezután egyenes út vezetett a népműveléshez?
- Kétszer jelentkeztem az egri tanárképző főiskolára, nem vettek fel. Elmentem kéziszedő szakmunkástanulónak a Tatabányai Lapnyomdába, majd az ELTE népművelő szakára jelentkeztem, levelező tagozatra - felvettek. Közben két év katonaság. Leszereltem, egy év alatt elvégeztem az esztergomi Tanítóképző Főiskolát, majd az egyetem is befejeztem, közben folyamatosan dolgoztam.

- Tatabányán lett népművelő?
- Igen, az akkori megyei építőipari vállalat, a KOMÉP Bokányi Dezső Művelődési Központjában. Akkor is, ma is fontosnak gondoltam a lelki egészség védelmét. Klubot szerveztünk. Ez egy országos modellkísérlet volt, amelyben a helyi szakemberek mellett országos szaktekintélyek is közreműködtek.

- Következett A Közművelődés Háza 1987-től. Egyfajta kulturális rendszerváltozás is zajlott Tatabányán a nyolcvanas évek végén. 
- Hiszek a progresszióban. Munkatársként mindig azokkal találtam meg a hangot, akik előre néznek. Ötleteltünk, aztán a Házból kezdte el sugárzását a város első rádiója, ebből a közösségiből lett később a Radír Rádió. A város újságja először a Gál István Kollégium lelkes csapatának köszönhetően jelent meg, majd az is a házba került. Nyomda is kapcsolódott hozzánk, ahol sok speciális témájú könyv készült, például a Személyiségfejlesztés, Cseh Tamás és Bereményi Géza kötete. Két strandot is működtettünk Tatán és Tatabányán.

- Kik voltak a csapat tagjai?
- Különleges személyiségek. Az alkotás öröme vitt bennünket előre. Mindenki mindent beleadott, a műszakiaktól az aktív klubvezetőkön át a népművelőkig. Nem szeretnék neveket sorolni, bár mindenkire emlékszem, mindenki fontos volt.

- Szervezetfejlesztő tréner, tanácsadó lett. Ez mit jelent?
- Nagy cégeknek, bankoknak, telekommunikációs szolgáltatóknak vezettem készségfejlesztő programokat. A Közszolgálati Egyetemen ma is tartok tréningeket vezetőknek. Sokat tanultam arról, milyen a rendszerszerű, feladatorientált működés és a következetes vezetés, irányítás: megtanultam azt is, hogy mindig legyenek egyértelműek a célok, a szerepek és a feladatkörök.

- Miért döntött úgy, hogy visszajön Tatabányára?
- Először is a városomból csak dolgozni jártam el, meg sem fordult a fejemben, hogy elköltözzem. Mók Ildikó 2012-ben úgy döntött, személyes okok miatt nem tudja folytatni a megkezdett munkát. Megkeresett Schmidt Csaba polgármester és Sámuel Botond, aki akkor lett az Agora Nonprofit Kft. ügyvezetője. Hívtak, igent mondtam. Nagy dolog egy "zöldmezős" szervezetépítés. Nagy dolog, hogy ismeretlenül szóba kerültem, ez több, mint bizalom. Hálás vagyok mindkettejüknek a lehetőségért. Az is inspirált, hogy vajon vissza tudom-e adni a városnak, amit kaptam. Mert sokat kaptam.

- Hogyan találta meg a munkatársakat?
- Jártuk a várost Botonddal, beszélgettünk, interjúkat készítettünk. Persze vannak néhányan, akikkel együtt dolgoztam annak idején, de most az ő munkájuk is más. Amikor felállt a stáb, máris a víziót, a három évre szóló stratégiát kezdtük el tervezni. Összeállt, megvitattuk, elfogadta a tulajdonos. Azóta e szerint dolgozunk. Ha lezárul valami, elemezzük, megbeszéljük. Kreatív, nyitott, a környezetére figyelő fiatal csapat dolgozik itt. Sokan jönnek tanulni tőlünk. 

- Tervek, ötletek?
- Jövőre szeretnénk feltérképezni, hogy a fiatalok, a 14 évesektől a 23 évesekig, milyen programokra jönnek el szívesen az Agorába. Úgy érezzük, a térség településeivel is megtaláltuk a hangot, egyre gyümölcsözőbbek a kapcsolataink. Az Agora nemcsak a Vértes Agorája épülete a Szent Borbála téren. Beletartozik a hotel, az étterem, a sportlétesítmények, a Kortárs Galéria, a Tatabánya Pont, a marketing centrum is. És ne feledkezzünk meg a városrészek művelődési házairól sem. Valamennyien azon dolgozunk, hogy új hagyományokat teremtsünk, s ami jó, megőrizzük.