Római kori gasztronómia: rigó volt az ínyencek eledele

Borhy László akadémikus, régészprofesszor évről évre a nyílt terepen, a feltárt parcellák homokdombjainak árnyékában mutatja be a helyszínre csalogató építészeti maradványokat és tárgyi leleteket. Idén is sokan hallgatták érdeklődve az ásatásvezető régész szavait, hiszen a szőnyi területről felbukkanó római kincsek bizarr kíváncsiskodásra adnak okot évről évre.

Borhy László, az ELTE régészettudományi karának igazgatója egyetemi hallgatóival karöltve idén immár huszonharmadik alkalommal vezette le a kutatást, mely a tanulóknak egyben szakmai gyakorlatot is biztosít. A szőnyi ásatás szenzációs lelete az a pincekonstrukció, melyre első ízben még 2012-ben, az ásatás utolsó hetében bukkantak rá a régészek. Ezt a gazdasági udvar-részt már három éve kutatják.

- A föld rejtekéből rengeteg szerves maradvány, állati csontok, olivamag-szövetek, fa maradványok kerültek elő. Tavaly kiderült számunkra az is, hogy amire bukkantunk, az egy beszakadt födémű pince, melynek tetőszerkezeti tartógerendái és pallói kimagasló értékű, ritka leletnek számítanak. Ezt a fa szerkezetet tavaly közel egy méter mélyen vizsgáltuk, idén viszont a teljes feltárás volt a cél. A több héten át tartó munka gyümölcseként a 4,4 méter hosszú, 25 cm széles és 2-3 cm vastag pallóból összesen 12 darabot találtunk. Ennek, a közel 1700 éves egyedülálló fa konstrukciónak a kiemelésére és leendő bemutatására törekszünk, de a pallók alatt található pince is rengeteg érdekességet tartogat számunkra, magyarázta a professzor.

Az idei feltárás során az időjárás nem kedvezett túlzottan. A régészek vagy a tűző nappal, olykor pedig a hirtelen esőzéssel dacolva dolgoztak. Az előkerült fa szerkezet ez idáig a földben oxigénmentesen, folyamatos nedvesség alatt állt, az állagmegóvás így komoly feladatnak bizonyult. A szerkezetet folyamatosan desztillált vízzel locsolták azért, hogy megvédjék a kiszáradástól, napközben pedig fóliával fedték le a tátongó lukat.

- Amint az időjárás engedi, és a fa szerkezet kellő mértékben kiszáradt, megkezdődhet a kiemelés és a restaurálás, majd a konzerválás. A gerendázatot gombaölő-szerrel és ragasztóval itatjuk át, majd kiemeljük az 1700 éves leleteket, tudtuk meg a régésztől, aki a Vásártéri terület kapcsán kifejtette: a nagy, közel kétszáz négyzetméteren megmutatkozó épületrészek Brigetio egy korábbi fázisának romjain épültek fel.

A feltáráson kirajzolódik, hogy őseink hatalmas gödröket ástak, melyekbe a korábban elpusztult város maradványait, törmelékeit, tetőtégláit, vas maradványait temették. Ezen épült aztán az új Brigetio, mely nem volt túlságosan hosszú életű, hiszen negyedik századi leleteket nem találtak.
Az idény megnyitott 16 szelvényben kétszáz négyzetméteres felületen dolgoztak, ez az újjáépítkezű jelenség a terület egészén megfigyelhető.
Mosolyt fakasztanak az előkerült állati eredetű, rigó és lúdcsont maradványok is, melyek arra következtetnek, a rómaiak bizonyára ínyencek lehettek. A rigó húsa akkoriban igazi csemegének számított.