Márványhegy életre kelt

A zöld kapun Lévai Ádám jellegzetes cirkalmai hirdetik a tizennegyedik Márványhegyi Művésztelepet, amelynek résztvevői belakták az sportcsarnok melletti területet az elmúlt napokban. A folyosón óriási tablók állják utunkat egy pillanatra, de csak addig, amíg meg nem leljük az utat befele, ahol az asztaloknál ecsetek, festékek, sniccerek és lapok várnak bevetésre, miközben Galántai Gergely másodéves építész mutatja évvégi vizsgamunkáját. A játszóház két dimenzióban és makettként is megelevenedik előttünk.

Lévai Ádám büszkén meséli, hogy Gergő lett az év rajzolója az évfolyamon szabadkézi rajzban, ez pedig nem kis dicsőség. A fiatalember is visszatérő résztvevője a művésztelepnek. Az idei csapatba a képzőművészetiről tért vissza a díszlet-, és jelmeztervezőnek tanuló Bálint Noémi. Szintén erről az egyetemről, de már a tanári karból érkezett Csordás Zoltán, aki „civilben” művészeti anatómia tanszék kötelékében óraadó tanár, de ezúttal egy olyan előadással készült, amely több mint két órán át lekötötte az ifjakat.

– Az én huszadik századom címmel olyan időtlen képeket mutatott, amelyek bármikor készülhettek volna, miközben összefüggésekre is rávilágított – idézte fel Lévai Ádám, akinek segítője ezúttal is Varga Benedek képzőművész volt a táborban.

A két képzőművész irányításával a résztvevők az idén is eljátszottak a vízilény „misztériumával”, különböző stílusokban és technikával, miközben olyan mítoszokkal is leszámoltak, mint hogy a szamarak buták, méghozzá azért, mert augusztus végén érkezik az Első Magyar Szamártár gyűjteménye, és ehhez kapcsolódva készíthetnek különböző munkákat az ifjú művészpalánták.

Szóba került: a téma határozza meg a technikát. Hogy az idei Művésztelep témái milyen technikákkal és stílusban elevenedtek meg, kerültek papírra, az délután a táborzáró kiállításon kiderül.

A Márványhegyi Művésztelep napirendje követi az előző évek gyakorlatát: délelőttönként tanulmányrajzok, portrék, különböző csendéletek születnek általában, és a krokik, azaz a gyorsvázlatok sem maradhatnak el, de a linómetszés, rézkarc-készítés is szerves részét képezi a tábori művészéletnek. Az ebéd után előadások is várják őket, a minap a görög-római szobormásolatok múzeumába is ellátogattak, és egyébként is számos folyóirat, könyv áll rendelkezésükre a fejlődéshez, ötletmerítéshez.

A résztvevők között vannak már sokadik éve visszatérők és újak is, de ez nemhogy feszültséget nem szül közöttük, sokkal inkább egyfajta szellemi alkotóműhelyt hoz létre, ahol a gyakorlottabbak szívesen segítenek a fiatalabbaknak.

– Kismesterszámba vesszük a tapasztaltabbakat. Bíztatjuk is őket, ha tudnak valamit, akkor azt mutassák meg ők a többieknek. Nagyon lelkesek – tette hozzá Lévai Ádám, majd köszöntötte az ajtón belépő Ábelt, aki ezúttal csak látogatóba érkezett a táborba, de az épp portrét rajzolók így is nagy örömmel köszöntötték régi társukat.