Kilencven éves a mogyorósbányaiak fúvószenekara

Múltidézésre kértük Balogh Pétert, a Mogyorósbányai Fúvószenekar Egyesület vezetőjét. Időben talán már nagyon messziről, 1924-től indultunk el.
– Néhány zenét szerető helyi bányász ötlete alapján alakult meg a zenekar. Abból, és az azt követő évekből nincs sok írásos dokumentumunk, de az biztos, hogy 1949-ben Bárkai Lajos volt a karmester. Szépen szólt a zene. Ennek az is köszönhető volt, hogy a Dorogi Szénbányák Vállalat támogatni kezdte a csoportot. Köszönetként a csoport nevébe belekerült, hogy bányász fúvószenekar.

– Mi volt a legjellegzetesebb szám, amit akkor fújtak?
– Egyértelműen a máig mindig felhangzó Fekete gyémántok induló. Ebben felcsendülnek a bányászok himnuszának gyönyörű, szívbe markoló dallamai is. Első számként adták elő zenekarunk tagjai a jubileumi koncerten az új egyenruhánkban.

– A szlovák gyökerek hallhatóan megvannak a faluban.
– A törökdúlás idején Mogyorós is áldozatául esett a háborúk pusztításának. Az elnéptelenedett falu helyére Mária Terézia idején tótokat és svábokat költöztettek, ők szorgos munkával felvirágoztatták a helységet. A XX. század elejére a szlovák kultúra vált meghatározóvá. A fúvószenekar mindig is örömmel játszott népszerű szlovák polkákat. Az egyik legszebb dal a Sohaj.

– Az első karmestertől Hévizi Pál vette át a vezénylő pálcát.
– Pali bácsi, aki akkor már régi tagja volt a zenekarnak, 1968-ban büszkén vállalta a csoport dirigálását. Játszott harmonikán, klarinéton és szaxofonon is. Irányításával a csoport elnyerte a Magyar Fúvószenekari Szövetség arany fokozatú diplomáját. Ekkor a zenekar nevében már szerepelt a szlovák jelző is. A korszak egyik klasszikusa a Hej Huszicski című polka volt. Pali bácsi harminc év után adta át a karmesteri pálcát a fiatal, ambíciókkal teli Mezei Zoltánnak.

– A feladat változatlan volt?
– Nem egészen. A zenekari tagok száma utánpótlás híján ekkorra erősen lecsökkent. Zoltán a régi és új zenésztársakkal, a környező településekről csatlakozókkal is, egy új stílusú és felfogású zenekar kiépítésébe kezdett. Olyan negyven tagú csapat kezdett muzsikálni, amelynek átlagéletkora harminc év alatt volt. Ebben az időszakban lettek ismertek a zenekar előadásában olyan showzenekari számok, mint például az El Barca, a Dancing show és a Tico-Tico.

– Aztán ismét új kézbe került a karmesteri pálca.
– Mezei Zoltánt hét év után Kovács Ferenc váltotta. A Magyar Honvédség Központi Fúvószenekarának klarinét művészeként komoly szakmai ismeretekre tett szert. Szakmai tudását sikeresen fektette abba a munkába, amelyet Zoltán elkezdett. A csapat megmérettette magát a IV. Sárvári Fúvószenekari Versenyen. Kategóriájában a második lett, karnagyunk különdíjat kapott.

– Határainkon túli szereplések?
– Csak ezeknél az éveknél maradva, sikeresek voltunk a németországi Bad Schlema városában is. Itt rendezik a fúvószenekarok egyik legnívósabb európai fesztiválját. Egy hatalmas sörsátorban két, egymással szembe állított színpadon versengenek a fellépők. Az úgynevezett fesztivál darabok mellett magyaros dallamokat is megszólaltattunk. Például a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő című operettekből. Nagy sikert arattunk.

– Már itt is vagyunk a jelennél.
– Az elmúlt év márciusa óta Fehér László klarinét és tárogató művész a zenekar vezetője. A csapat néhány tagját a nyergesújfalui, illetve a táti zeneiskolában is tanította.