Papp Albert művészetéről beszélgettek a Tatabányai Múzeumban

November közepétől február 2-áig volt megtekinthető a Tatabányai Múzeumban Papp Albert nagyszabású, életművének egy jelentős szeletét bemutató kiállítása. Az ebből az apropóból szervezett nyilvános kötetlen beszélgetésen P. Tóth Enikő művészettörténész tette fel az első kérdést: arra volt kíváncsi, milyen benyomásai voltak a 75 éves művésznek a tárlattal kapcsolatban.

Papp Albert elmondta, eleinte attól tartott, hogy a felújított épületben nem fognak jól mutatni a vásznai, de kellemesen csalódott a modernizált kiállítótérben: úgy érezte, az óriási fehér felületek előtt életre keltek a képei. Az életteliség, mint a teadélután során kiderült, egyébként is Papp alkotói hozzáállásának legfontosabb fogalmai közé tartozik.

– Addig festem a képeimet, amíg élet nem költözik beléjük. A munka közepe táján általában már érezni szoktam, hogy sikerül-e megragadnom az adott téma lényegét: egyféle lüktetés, ritmus megörökítéséről van szó, ami nem mindig sikerül első nekifutásra. Láthatók itt olyan vásznaim is, amelyekbe 25 éven keresztül bele-belejavítottam, egészen addig, amíg elégedett nem lettem velük – fejtette ki a művész.

Alkotásai egységes témaválasztása kapcsán Papp a kortárs festészet tendenciáiról is szót ejtett. Véleménye szerint a napjainkban dívó nonfiguratív művészet is megteremtette a maga akadémizmusát, ami bizonyos művészi formák kiüresedését eredményezte. Ezért igyekszik magát távol tartani a különféle izmusoktól, és – jellemzően vidéki tájakat, embereket, életképeket ábrázoló – műveivel csakis az őt megérintő témák felé fordulni. P. Tóth Enikő szerint a Papp-életmű két legfontosabb momentuma az ember és a táj; e két momentum összhangja, egymásra találása adja a bemutatott festmények egyediségét.

A délután folyamán sokan dicsérték Papp Albert összetéveszthetetlen művészi formanyelvét. Valóban, a nyugalmat, harmóniát sugalló kompozíciókat ezer közül is felismerhetjük. A képei egyedi stílusát illető dicséretekre szerényen csak annyit reagált az alkotó:
– Mindig a legegyszerűbb megoldásokra a legnehezebb rájönni. Ha tehetem, addig egyszerűsítem a kompozícióimat, amíg csak a lényeg lesz látható rajtuk.

Öt fuvarral szállították a múzeumba a tárlat anyagát

Papp Albert és P. Tóth Enikő a kiállítás néhány kulisszatitkába is beavatta a teadélután résztvevőit. Elmondták, hogy a falakon függő vásznak csak egy részét jelentik annak az anyagnak, amelyet a múzeumba szállítottak. A művész beszámolója szerint képei óriási halomban tornyosulnak a műtermében, amelyeknek már az elmozdítása is gondot jelentett. Az öt fordulóval a múzeumba szállított vásznakat P. Tóth rendezte tematikus csoportokba, és helyezte el őket a kiállítótér megfelelő helyein. A művészettörténész szerint nagy szerencse, hogy az összes bemutatott festmény az alkotó tulajdonában van: rendszerint ugyanis nehéz egyben tartani egy ennyire jelentős életművet, ami a kiállítások rendezését is bonyolultabbá teszi. Az alkotó visszafogottabban nyilatkozott művei jelentőségéről: szerinte az idő dönti majd el, valójában mennyit ért a munkássága.