Értékes irodalmi szemét

A trash meghatározást azokra a műfajilag nehezen besorolható – irodalmi, képzőművészeti, filmes stb. – alkotásokra szokás használni, amelyek szándékosan szembemennek az úgynevezett „magas” művészet által elfogad(tat)ott szokásrenddel. A popkultúra elemeit parodisztikus, groteszk módon újraértelmező művek leginkább a Zs-kategóriás filmek stílusát idézik – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ezek a szövegek tudatában vannak önnön alantasságuknak, erre pedig lépten-nyomon felhívják a befogadó figyelmét.

Jász Attila, az Új Forrás főszerkesztője mentegetőzéssel kezdte a januári lapbemutatót: mint mondta, a „brutális trash-tematika” a folyóirat egyik fiatal munkatársának ötlete volt, aki a műfaj legjelesebb hazai képviselőit kérte fel a számban való szereplésre. – A szövegeket olvasva sokszor majdnem lefordultam a székről, annyira hajmeresztő dolgokkal találkoztam. Eleinte azzal hitegettek, hogy sc-fi számot fogunk csinálni, csak később derült ki, hogy valami egészen másról van szó. Viszont remekül megírt műveket kaptam a szerzőktől, ezért – bár a legelborultabb javaslatokat nem fogadtam el – rábólintottam a srácok ötletére – mondta Jász Attila.

A keddi bemutató esten Turi Márton kritikus, a januári Új Forrás vendégszerkesztője vezette be a közönséget a műfaj rejtelmeibe. Kiemelte, a kortárs irodalomnak ezt a vadhajtását egyelőre nem kezeli helyén a szakma, a közönség (elsősorban a fiatalok) azonban egyre jobban érdeklődik iránta. (Ez utóbbit egyébként a januári Új Forrás kedvező fogadtatása is bizonyítja.) Felhívta rá a figyelmet, hogy nemzetközi trendről van szó: a mai orosz irodalom meghatározó szerzői,  Viktor Pelevin és Dimitrij Glukovszkij is előszeretettel vegyítik a különböző popkulturális kódokat. Előbbi szerzőtől egy sokkoló – spiritualizmussal kísérletező náci tisztek fiktív levelezését közlő – novella, utóbbiról pedig egy terjedelmes tanulmány olvasható a lapban.

A másik meghívott vendég, Bartók Imre a tavalyi Könyvhéten nagy feltűnést keltett A patkány éve című, máris kult-státuszba emelkedett könyvével. Az irodalomtudósként induló – két szakmonográfiát is jegyző – Bartók elmondta, sosem állt szándékában direkt szembemenni az uralkodó kánonnal, de tény, hogy szövegei nem kapcsolódnak a magyar irodalmi hagyományokhoz. A mesterségesen felélesztett, génmanipulált filozófusokat (Karl Marxot, Martin Heideggert és Ludwig Wittgensteint), brutális gyilkosságokat és finoman megírt lírai szövegrészeket egyaránt tartalmazó regénye a hazai trash-rajongók egyik legfontosabb hivatkozási pontjává vált.

A könyvről írt kritika mellett egy Bartók-novella is található a mostani Új Forrásban. Az ötödik tag című írás egy, a szerzővel valóban megesett kocsmai jelenetet színez ki: miközben egy nukleáris bombatámadás következtében rájuk omlik a plafon, a novella szereplői elkeseredetten keresik a választ életük legfontosabb kérdésre, mégpedig arra, hogy hogyan is hívják a Backstreet Boys nevű fiúcsapat ötödik tagját...

Budapesten is bemutatták a januári számot

A trash-téma aktualitását jól bizonyítja, hogy tegnap a budapesti Kalicka Bisztró rendezvényén vendégszerepelt a januári Új Forrás szerzőgárdája. A Dunajcsik Mátyás, a Libri Kiadó főszerkesztője által moderált beszélgetésen Bartók Imre és Turi Márton mellett Nemes Z. Márió költő és Sepsi László kritikus fejtette ki véleményét a műfaj jelentőségéről. A szünetben a tatai és baji illetőségű Waste Oil együttes zenélt (egyébként a formáció egyik tagjának, Kele Róbertnek a rajzai illusztrálják a folyóirat januári megjelenését), majd Borsik Miklós, Horváth Előd Benjámin és Tolvaj Zoltán olvasott fel műveiből.

-->