Női szervek - Ismert úton, önfeledten

Aki zsánereket és kliséket emleget a Női szervek című filmmel kapcsolatban, annak igaza van. Aki a férfivilágból átültetett, az álfeminizmus jegyében továbbgondolt alpáriságot tesz szóvá, az se jár messze a valóságtól. Hogy ennek ellenére megszülethetett az utóbbi évek legjobb vígjátéka, az alighanem a Sandra Bullock - Melissa McCarthy kettősnek köszönhető.

A rendőrségi buddy movie roppant szórakoztató. Noha a sztori lerágott csont (fogjuk el a gonosz drogbárót), a rendező, Paul Feig nem szorította korlátok közé a bohóckodást, ami helyenként ugyan malacságokhoz és káromkodáshullámhoz vezetett, de azért még vállalható. Finnyáskodni már csak azért sem érdemes, mert a mögöttünk hagyott öt esztendőben a minőségi színészi játékkal biztosított, üres járatoktól mentes sziporkázás ritka kincs volt.

Nem emlékszem, mikor hallottam utoljára moziközönséget egy emberként hangosan és önfeledten nevetni, márpediglen a minap ennek voltam a fültanúja. Működött a kémia a „tudományos alapon nyomozó” és az erőszakos megoldásokat preferáló zsaru között. Olyannyira, hogy két órára elfeledtették velünk hétköznapi kínjainkat.