Szent Borbála bányavárosokba utazik

Gyönyörű farönkök az udvaron, fedél alatt, dió, hársfa, egy friss cseresznye, vihar döntötte ki az udvar közepén; félkész szobrok a fészerben, csöndre váró kész munkák a műhelyben – Móser Ernő szobrászművész otthona.

Éppen három Szent Borbála a munkája; a juharfából készülő szobrok Felső-Magyarország bányavárosaiba utaznak majd, megbízói gallai templomban látták meg korábbi alkotásait. A művész munkáját megszakítva mesél gyerekkoráról, svábföldi kapcsolatairól, ösztöndíjakról, valamint pénzkereső foglalkozásáról, a restaurálásról. Ez utóbbi sem akármi: két, gyönyörű barokk szobrocskát kell felújítania.

Legszívesebben a friss feladatról mesél. Szereti és becsüli Borbála alakját, példaértékűnek és figyelmeztetőnek tartja sorsát, kiállását, halált megvető bátorságát hitéért: „Lábánál a torony, hová apja zárta s ahonnan kiszökött. Mikor dolgozom rajtuk, s keresem a fában a figurát, az arcot, a tekintetet, akkor érzem magam igazán jól. Valahol elzászi iparos őseim mozdulatai is visszaköszönnek bennük; jó tudni, hogy továbbadhatom generációk tudását egy-egy munkámban.”