Pörgés és csendélet a szinteken

Szerda este a Népházban, a lépcsők alatt lévő rendezvényteremben kisgyerekek álltak körbe, és énekeltek táncolva. Az Aprók Tánca szakkör próbált. Vezetőjük, Királyvári Dóra örül, hogy visszaköltözhettek a Jászai Mari Színházban. Elmondta, sok helyről kaptak segítséget, hogy a színház felújításának ideje alatt is próbálhassanak.

– A Ságvári-iskola igazgatójának, dr. Káfony Andrásnénak sokat köszönhetünk, mert helyet adott nekünk. Voltak próbáink az Óvárosi Közösségi Házban és a Bányász Művelődési Házban is. A rendezvényterem a kicsiknek nagyon jó. Kényelmesen elférnek, és a szülők is le tudnak ülni, hogy megvárják csemetéiket. Csoportunk a Bányász Táncegyüttes legfiatalabb utánpótlása. A nagy tánckarnak is megfelelő helye van, bár a két táncterem hiányzik – mondta Királyvári Dóra.

Felsétálunk a második emeletre, ahol a tánc- és próbateremben a Show Formációs Táncegyüttes gyakorol. Tágas, magas terem, körbe tükrökkel. Boros Ilona csoportvezető szerint minőségi ugrás az új helyszín. Negyven ember gond nélkül tud gyakorolni, de hatvan táncos technikai oktatása is megoldható. A hangtechnikát mindannyian dicsérik, minőségi a hangosítás, és a tanárok fejporton át is beszélhetnek, így nem okoz gondot a termet és a hangosítást túlkiabálni. – Az öltözőket és a ruharaktárat külön kiemelném. Nagyon jók. Ez utóbbiban húsz év ruháit tudjuk elhelyezni – mondta Boros Ilona.

A csapat az elmúlt három évben a Puskin Művelődési Házban és A Közművelődés Házában próbált. Mindkét helyen segítették a táncosokat, de egy valódi táncterem lehetőségei ezeken a helyeken nem voltak adottak. Igaz, a művelődési házaknak nem is ez a szerepe. Boros Ilona visszaemlékezett arra is: a felújítás előtt a kamarateremben és a balett-teremben tudtak gyakorolni, igaz, akkor két csoportra tudták szedni a táncosokat.

Miközben az alagsori részen és a másodikon táncosok gyakoroltak, a harmadik emeleten lévő képzős teremben a Rochlitz György vezette Bányász Képzőművész Kör tagjai alkottak. Csendéletek és portrék készültek. Volt, aki üdítős üvegek kompozícióját jelenítette meg a lapon, mások létrát rajzoltak le, néhányan társaik arcát varázsolták a rajzlapokra. Szám János és Vihart Tibor mesélt az átmeneti időszakról, és az új terem adottságairól.

– Éppen most beszélgettünk Janival, hogy még nem laktuk be a termet, nem mozgunk annyira otthonosan, mint a régi Népházban. De majd ez is a miénk lesz – jegyezte meg Vihart Tibor. Mesélték, hogy amikor először beléptek, a gyönyörű panoráma és a virágos terasz fogta meg őket.

– Ilyen szép környezetben lehet igazán alkotni. Inspirál minket a látvány. Csak a világítás lenne kicsit erősebb! Akkor lenne igazán jó művésztelep – vallja Szám János. Rochlitz György, a csoport vezetője mondja: – Szeptember elejéig az Óvárosi Közösségi Házban kaptunk alkotó teret. Még most sem költöztünk át teljesen, jó néhány felszerelésünk pihen a Füzes úti raktárban. Szerettem volna, ha új bútorokat is kapunk, de az sajnos nem sikerült. De képviselői felajánlásból sikerült öt festőállványt beszereznünk, és itt egy tűzzománc kemence is rendelkezésünkre áll – mondta.

A csoport a kiköltözés három évében is sikeres volt, több díjat is sikerült elnyerniük. A Tatabánya Kultúrájáért díjat, a Príma-díjat és a Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjat is kiérdemelték.
A beszélgetés közben Rochlitz György az egyik sarokba mutatott: – Ez lesz a képkeretező és grafikus sarok. Ott, ahol a kis emelvény áll, a falra színes függönyöket teszünk. Ha modell alapján készítjük el műveinket, akkor a modell bőréhez leginkább illő függönyt húzzuk mögé – beszélt a tervekről.

Amikor elbúcsúztunk a képzőművészektől, a képek egy része már elkészült. A Show táncosok is szedelődzködtek már, az Aprókák fáradtan bújtak szüleikhez.