2009.04.11. 08:51
Szendőfi Pál édesapjától kapta örökbe a művészetek iránti rajongást
Az idén töltötte be hetvenedik életévét Szendőfi Pál. A tatabányai grafikus- és festőművészt a jeles évforduló alkalmábó kiállítással és teadélutánnal köszöntötte a Tatabányai Múzeum.
SzendÕfi Pál, a neves grafikus- és festÕmÛvész hetvenedik születésnapja alkalmából nyílt kiállítás a Tatabányai Múzeum emeletén (Fotó: Barna Máté)
[/caption] Kedvenc festményeihez vezet oda Szendőfi Pál a Tatabányai Múzeum emeleti kiállítótermében. A hatalmas táblaképeken az Ősrobbanás vagy éppen a Napszél elevenedik meg. – Mind a világűrről szólnak – erősíti meg az alkotó, majd hozzáteszi: nem másolja le a több millió fényévnyi távolságból érkező jeleket, a saját érzéseit, a fantáziáját önti színekbe. Meséli: civil foglalkozása mellett – harminc évig a Haldex Nemzetközi Együttműködési Iroda laboratóriumának volt a vezetője – volt ideje alkotni.
Hogy inkább grafikusnak vagy festőnek tartja magát? Ő maga sem tudja, hiszen húsz éven át csak grafikákat készített, a következő húszban pedig csak ecsetet fogott a kezébe. Téma szerint is elkülönül a két korszak. Míg a rajzok zenéről, irodalomról szólnak, a festmények kizárólag a világűrről. Egy táblakép egy hónap. Új technikát dolgozott ki, hogy az új művészeti filozófiát szemmel is láthatóvá tegye. Ötféle festéket vegyít minden képén: akrillt, valkidot, zománcot, neoluxot, olajat. A magyarázata egyszerű: a vonzás-taszítást szeretné szemléltetni így.
Büszke arra, hogy egyáltalán festhetett. Még 1975-ben elfogadták a jelentkezését a Művészeti Alaphoz, amely a Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesületének elődje. Meséli: akit ide felvesznek, az hivatásos művész. Még mindig őrzi a beküldött képeket.
A művészt a Tatabányai Múzeum hívta meg múzeumi teadélutánra. A találkozón a festmények, grafikák között bárki kérdezhetett Szendőfi Páltól, vagy elmondhatta véleményét a művészetéről. Kérdeztek, a művész mesélt. Magáról, a képeiről. Megtudhattuk például: édesapja hegedűkészítő mester volt, tőle szívta magába a művészetek iránti rajongást.
Művei Esztergomtól Tatabányán át Németországig láthatók
Balassa Bálint Múzeum, Esztergom; Balatoni Múzeum, Keszthely; Esztergomi Főegyházmegyei Hivatal, Esztergom; Evangélikus templom, Tatabánya; Hypo-Bank Galéria, Wolfsberg; Keri Galéria, Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola, Tatabánya; Kernstok Károly Művészeti Alapítvány, Tatabánya; Művelődési Központ, Kiskunhalas; Szent Erzsébet templom, Tatabánya; Szent István templom, Tatabánya; Tatabányai Múzeum, Tatabánya; TIT Komárom-Esztergom Megyei Egyesület, Tatabánya; magángyűjteményekben Magyarországon, Angliában, Ausztriában, Németországban, Svájcban.
– Sajnos, besoroztak katonának. Addig sok verset írtam, egy meg is jelent 1959-ben egy katonaújságban. Nem stimmelt a vers és az elképzelt világ, jobban tudtam a gondolataimat lefesteni, mint leírni, ezért már a katonaságnál váltottam – emlékezik.
Miután leszerelt, állandóan rajzolt, festett. – Hallottam a művészeti szabadiskoláról. Bementem Krajcsirovits Henrikhez, hónom alatt pár rajzommal. Több hibát is talált, így beláttam, hogy tanulnom kell még – meséli tovább.
Egy másik történetet is felelevenít. A hetvenes években felvételt hirdetett a Fiatal Művészek Klubja. Hívták, menjen be, mert felvették stúdiósnak. Ott derült ki, hogy túlkoros, elmúlt harmincöt éves.
Elcsodálkozott, hogy csillagászati témájú festményeit az eget fürkészők is értik. A TIT csillagásza, Kovaliczky István tanítványaival járt a műtermében. A szemfülesek azonnal felismerték a Bika csillagképet ábrázoló képet, pedig egy olyan elemet is odafestett, amely nem ugyanazon az égbolton található, de a kompozíció miatt mégis odaillik. Még az édesapja szerettette meg vele a csillagokat, ma is bújja a szakkönyveket, új témák után kutat.