Botticelli gondjai a Vármúzeumban

[caption id="" align="alignleft" width="330"] A múzeumigazgató a freskóval FOTÓ: RB
[/caption]

Horváth Béla, a Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának igazgatója nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, dühöngjön vagy legyintsen az egészre: – Úgy látszik, totális uborkaszezon van, mi másnak tudhatnám be, hogy egyszerre három tévétársaság, négy újság érdeklődik – mintha júniusban járnánk, pedig azóta nem történt sok minden.

Tamáskodva nézünk rá, óvatosan idézgetjük a történteket. A Vitéz János stúdióban, a nevezetes esztergomi királyi palota dolgozószobájában évek óta javítja az ott lévő freskókat Wierdl Zsuzsa falképrestaurátor. A nyáron a helybéli művészettörténész professzorral, az ELTE tanárával, Prokopp Mária asszonnyal közösen jelentették be egy firenzei konferencián sejtésüket: a nevezetes, a reneszánsz Négy Erényt ábrázoló freskó közül az egyik, a Mértékletesség akár Botticelli munkája is lehet.

[caption id="" align="alignleft" width="134"] Botticelli: Vénusz
[/caption]

A feltételezés néhány nappal később már majdnem biztos tényként hangzott el Rómában, egy másik tanácskozáson, a művelődési tárca vezetőjének szájából. Hiller István akkor komoly segítséget ígért a további munkához. Aztán volt egy kis médiafelhajtás, ütök-adok, magyar módra, majd szépen elaludt minden. Lehetett tovább dolgozni. Nyugalomban.

Hogy talán mégsem véletlenül esik szó újfent a műről? Idén magyar reneszánsz év van – és ráadásul Esztergom középkori várán végigv onul az összes stíluskorszak; Mátyás idejében ráadásul nyitott, gazdag, elismert birodalomról van szó, jöhetnek és jönnek is neves alkotók. A Hordócska gúnynevű, alig ismert festőtanonc életében van is egy-két olyan év, amiről nem tudni biztosat. Lehet, hogy éppen itt járt, itt dolgozott? Olyan kiváló polihisztor megbízására, mint Mátyás nevelője, Vitéz János?

[caption id="" align="alignleft" width="134"] Wierdl Zsuzsanna
[/caption]

Jó, hogy a figyelem ide irányul. Mert amíg jó volt a föld alatt évszázadokig betemetett freskóknak, olyannyira ártott nekik a feltárás (1938) óta eltelt nyolcvan év.

– Gyenge minőségű kövekből van itt sok minden. Ráadásul ütötték, vágták, lőtték – mondja Horváth Béla. - A dolgozószoba meglévő falait kiegészítették és egy beton födémet húztak rá. Védett, amíg védett, csakhogy a bele ültetett üvegszemek környékét gyorsan kikezdte az idő. Folyamatosan beázik, a szigetelés lehetetlen, télen mínusz annyi, mint kinn, nyáron benn meg ötven fok és iszonyú magas páratartalom. Közel hetven fokingadozás! Csoda, hogy eddig kibírta. Most azt szeretnénk elérni, hogy ide megszülessen az a tetőszék, hasonló, mint a nagyterem, a lovagterem fölött, ami egyrészt szigetel is, véd is, szárazon is tart.

[caption id="" align="alignleft" width="134"] Dr. Prokopp Mária
[/caption]

Hogy nem véletlen a friss felhajtás? Nem tudni. Az igazgató a jövő héten tárgyal erről a Nemzeti Múzeumban, majd utána Hiller minisztériumában. Reméljük, sikeresen.

Most téliesítve van a helyszín, ott dolgozni nem lehet. A professzorasszony a levéltári kutatást folytatja, ő például két olyan oklevelet talált, amelyben firenzei hatalmasságok kérik Mátyást, hogy segítsen nekik. Aztán az Arnó-partiak visszasegíthettek a Duna-partiaknak – talán éppen Botticelli „kiajánlásával”?

És egy újabb félbizonyíték: építészek olyan oszlopot fedeztek fel Botticelli más képein, amely kísértetiesen hasonlít az esztergomi loggia oszlopaihoz. Lesz min rágódni megint egy ideig...

Most téliesítve van a helyszín, ott dolgozni nem lehet. A professzorasszony a levéltári kutatást folytatja, ő például két olyan oklevelet talált, amelyben firenzei hatalmasságok kérik Mátyást, hogy segítsen nekik. Aztán az Arnó-partiak visszasegíthettek a Duna-partiaknak – talán éppen Botticelli „kiajánlásával”?

És egy újabb félbizonyíték: építészek olyan oszlopot fedeztek fel Botticelli más képein, amely kísértetiesen hasonlít az esztergomi loggia oszlopaihoz. Lesz min rágódni megint egy ideig... A múzeumigazgató a freskóval FOTÓ: RB Botticelli: Vénusz Wierdl Zsuzsanna Dr. Prokopp Mária -->