Alkotás mesével, zenével

– A képzőművészeti szakkör ötlete három éve egy rajzpályázaton született. Rangos országos rajzversenyen voltam zsűrielnök. Egy fakó kis héregi alkotás került az asztalunkra. A verseny után az iskola igazgatónőjével beszélgettem a képzőművészeti fejlesztésről. Nem sokkal később megkeresett, hogy akkor segítsek, és tartsak én szakkört. Ez annyira sikeres lett, hogy az idén Tarjánba is hívtak, ott két csoportot indítottam – meséli a kezdetekről Döbrentey Ildikó.

Az ötlet mindenkinek tetszett, a művésznő beszerezte az alapanyagokat: – Két éven át jó szívvel, ajándékba dolgoztam Héregen. Minden filléren eszközöket vettem a gyerekeknek. Hoztam filctollakat, rosttollakat, színes papírt, ecseteket és a többi kelléket. Igyekeztem úgy válogatni, hogy jó minőségű eszközökkel dolgozzunk, mert azzal lehet szépet alkotni – mondja Döbrentey Ildikó.

De a szakkör nemcsak a rajzolásról szól. Mielőtt a laphoz ülnek, a főfoglalkozású meseíró egyik égbőlpottyant meséjét mondja el. Mind a mese alatt, mind amíg a képek készülnek, halk, klasszikus zene szól:

– A legutóbbi iskolai reform az oktatásból szinte kiölte a művészeti tárgyakat. Pedig ha a gyerekek nem találkoznak az alkotás örömével, a kész mű felfedezésének boldogságával, akkor helyrehozhatatlanul szegényebb lesz a felnőtt életük. Eddig a rádión, a tévén és a színházon keresztül voltam pedagógus. Most jött el az ideje annak, hogy tanítsak. Én itt, Héregen és Tarjánban tudok segíteni a gyerekeknek, hogy érzékennyé tegyem őket a szépség iránt – beszél filozófiájáról Döbrentey Ildikó. Közben a firkalapokon és a rajzlapokon a mese alapján készülnek a rajzok. Ha valaki elakad, azonnal „Ildikó nénjéhez” fordul segítségért.

– Itt a kisebbek is megtanulnak komponálni, tudják, hogy az egész lapot ki kell tölteni. Az óvodások is gondosan beszínezik a rajzokat. Ez később az írástanulásban is segít nekik.

Héregen ovisok és kisiskolások vannak a csoportban. Látogatásunk idején Nieszner Kata és Asztalos Dani hiányoztak, mert díjkiosztón voltak Oroszlányban - az ő rajzaikat is kiválasztották, hogy nyomdai képeslap készüljön belőlük.

Tarjánban még izgalmasabb a helyzet. Ott négyéves és tizenhat éves tanítványa is van Döbrentey Ildikónak, aki a nagylánynak mindig külön feladatot ad. A héregi szakkörben természetesen a karácsonyról sem feledkeztek meg: mindenki megfestett egy bögrét, amelyet aztán Döbrentey Ildikó kiégetett.

Nagy Réka elsős, de már tavaly is járt a csoportba. Kedvence a filctollas rajz, mert szerinte annak vannak a legszebb színei:

– Én mindent szeretek lerajzolni, most a madár is jó téma, mert használhatom hozzá a kedvenc színemet, a rózsaszínt. Ildikó nénje mindig mesél valamit, azt is mindig várom – meséli. Wenczel Dóra a mese szóra felkapja a fejét, és mondja:

– Az Aranyhajú Nikolett a kedvencem. Arról szól, hogy Nikolett egy várban él, de összekócolódik a haja, ezért elbújik az emberek elől. Jön egy fiú, aki cápafoggal megfésüli, és a gubancok kiugrálnak a hajából. A fiú meg elveszi Nikolettát. Ezt a mesét is lerajzoltuk. Én azt a jelenetet készítettem el, amikor a lány kint áll a vár mellett – meséli lelkesen Dóri.