Nyitónapot tartottak a 100 éves nyergesújfalui iskolában

A centenáriumi év nyitányaként hétfőn ünnepséget tartottak a szalézi rend első, 100 éve alapított magyarországi tanintézetében, a mai Zafféry Károly Szalézi Középiskolában. Reggeli nyitányként a Szent Mihály-templomban szentmisét celebrált Schönberger Jenő szatmári megyés püspök. Pár lépésnyi séta után, az iskola aulájában jubileumi emléktáblát leplezett le Tafferner Ingrid, az iskola igazgatója és dr. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője.

A folytatásban a tornateremben felcsendült a Himnusz, majd az intézmény vezetője mondott ünnepi beszédet. Többek közt arról szólt, hogy az ünnepségek mindig alkalmat adnak a belső számvetésre is. Tettünk-e olyat, amire büszkék lehetünk? Tettünk-e valami olyat, amiért ránk évtizedek múlva büszkék lehetnek valakik. Az elmúlt száz évben sok minden történt.

Az biztos, hogy az iskola él, közössége ünnepel. És aki ünnepel, az soha nincs egyedül. Sok még a feladat, sok a terv, de a nagy múltú intézmény mai képviselői állnak elébe. Tafferner Ingrid a 100 évet felidéző emlékkönyv szerkesztéséért Horváth Dániel pedagógusnak, illetve a szakmai segítségért Lengyel Erzsébet szalézi sajtóreferensnek mondott köszönetet.

A szalézi rend magyarországi tartományfőnöke, Ábrahám Béla atya arra hívta fel a figyelmet, hogy Zafféry Károly nem egyszerűen csak a nevét adta az intézménynek, hanem példaképként utat is mutat. Például sok nyelven beszélt, ez manapság nagyon sok lehetőséget kínál(na) a fiataloknak. Életéről nagyon izgalmas filmet lehetne forgatni, ehhez Béla atya hozzátette, a nyergesújfalui szalézi iskola történetéről is.

A következőkben a széksorokban helyet foglalók, köztük a kistérség polgármesterei, egyházi tisztségviselői, a szalézi család tagjai, a diákok érdeklődéssel figyelték azon színpadi, sok újdonságot közreadó kerek­asztal-beszélgetést, amelynek témája a jubileumi évkönyv volt.

A névadóról

Zafféry Károly, a nyergesújfalui szalézi középiskola névadója Hosszúmezőn született 1840-ben, 1903-ban megalapította a Szalézi Értesítőt, 1905-ben a Don Bosco Naptárt. 1908-ban tett örök fogadalmat. 1914-ben küldték Péliföldszentkeresztre, 1919-ben a növendékekkel együtt költözött Nyerges­újfalura. Itt hunyt el ebben az évben. Sírjának kövén a nyergesi öreg temető régi ravatalozójához közel olvasható neve.