Tavaly a család örömében osztozva számoltunk be a megyeszékhely első 2020-as kisbabájáról, Dudás Bíborkáról, aki január elsején, 9 óra 15 perckor született a Szent Borbála Kórházban. Molnár Ramóna Rozália és Dudás Ferenc ahogy a gyermekük érkezésekor, úgy most is szívesen fogadták megkeresésünket, és kedvesen avattak be az immár egyéves „nagylány” mindennapjaiba.
Belépve a család otthonába, az első dolog, ami megragadta a tekintetem, az újszülött Bíborka kórházi fotója volt, ami egy apró kisbabát, és ehhez mérten két pindurka lábacskát ábrázol. Később aztán megbizonyosodom róla, hogy a lakás többi helyiségét is hasonlóan bájos képek díszítik: családi portrékról, karácsonyi fotókról mosolyog rám a kicsi, aki érkezésemkor épp a játékbirodalma közepén trónol, és kíváncsi tekintettel próbálja kitalálni, ki lehetek. Én is mosolyogva köszönök a csepp kislánynak, szüleivel pedig belekezdünk az elmúlt egy év eseményeinek felelevenítésébe.
A család amikor csak teheti, horgászni megy. Bíborka szinte születése óta kíséri szüleit, élvezi a közös programot és a friss levegőt (Fotó: beküldött)
Azt már a kórházi interjú alkalmával megtudtuk, hogy Bíborka a pár első gyermeke, fogantatása misztikumába azonban csak most avatnak be a szülők. Miközben Ferenc a szőnyegen játszik kislányával, elérzékenyülve árulja el, hogy ő bizony 15 évet várt a cseppségre.
– Hosszú évekig azt mondták, nem lehet gyermekem, így Bíborka érkezése valódi csoda az életünkben, amiért végtelenül hálásak vagyunk egy neves megyei természetgyógyásznak és az ő hatalmas tudásának! – mondja el az édesapa, akitől azt is megtudjuk, hogy rajtuk kívül mintegy kétszáz, hasonló gonddal küzdő párnak segített már a gyógyász.
Az édesapa csodaként élte meg kislánya érkezését
Azt már mosolyogva tette hozzá, hogy fiatalon volt egy megérzése – akkor még nem tudott a problémájáról –, hogy ha valaha gyereke születik, az biztosan kislány lesz, és a nevét is megálmodta korábban.
Újabb ajándék
Ha nem lenne elég, hogy Bíborka a megyeszékhelyen elsőként jött a világra, nemrég újabb meglepetésben részesült a szerencsés kislány: a kiskőrösi önkormányzat Petőfi Sándor emlékére minden évben megajándékoz egyet az év első gyermekei közül, aki ezúttal Bíborka volt.
Ajándéka egy, a költő összes versét tartalmazó kötet, ami a tatabányai emléklap mellett kapott helyet a polcon.
Az ajándék verseskötettel
Mentős múltja ellenére Ferenc kislánya születésére a mai napig izgatottan emlékszik vissza, ahogy fogalmaz, olyan ideges volt aznap éjjel, mint korábban soha, pedig addigra már három szülés levezetésében segédkezett!
– 12 évig dolgoztam a tatai mentőállomáson, ennyi idő alatt pedig sokféle helyzetben kellett helytállnom, köztük három szülésnél is. Ezek közül is volt egy különösen emlékezetes eset, amikor konkrétan a már megszületett csecsemőhöz értünk oda, akit újra kellett élesztenünk. Hála Istennek sikerült, és a sokkos állapotban levő édesanyát is meg tudtuk nyugtatni, akit teljesen váratlanul értek a történtek, tekintve, hogy még három hét lett volna vissza a várandósságból. A nehézségeket csak tetézte, hogy a picihez riasztott rohammentő balesetezett útközben, az időközben megérkező gyermekorvos pedig szintén sokk-közeli állapotba került a helyzet láttán. A nehéz indulás ellenére az újszülöttel minden jól alakult, azóta pedig egészséges kisgyerekké cseperedett – emlékszik vissza Ferenc a filmekbe is beillő eseményekre.
Ramóna megerősíti Ferenc szavait, miszerint hősies múltja ellenére igen felfokozott állapotban várta kisbabájuk megérkezését:
– A páromon kívül édesanyám jött be velem a szülőszobára, és azt kell mondanom, hogy mindketten sokkal idegesebbek voltak, mint én, pedig alapvetően én vagyok az izgulós a családban – mondja nevetve az édesanya.
– Bíborka már akkor megkezdte a „munkáját”, azóta pedig még többet változtatott rajtunk: bár világ életemben fiúra készültem, igazi lányos anyukát faragott belőlem, az apukáját pedig teljesen elvarázsolta. A természetgyógyászunk szavaival élve – aki azt mondja, mindig olyan nemű gyermek érkezik a családba, amelyik szülőnek „erősítésre” van szüksége –, lányos energiát hozott az otthonunkba, ezzel megteremtve az egyensúlyt köztünk. Bíborka olyan erős kisugárzású, magával ragadó és okos kisbaba, hogy bizony apának fel kell kötnie a gatyáját! – vázolja fel az „erőviszonyokat” az anyuka.
Születésnap a vírus árnyékában
Máskor biztosan úgy kezdtem volna a beszélgetést, hogy megkérdezem, merre járt, mit csinált a Dudás család az elmúlt egy évben. Most kicsit zavarban vagyok, hiszen a koronavírus-járvány miatt elég szűkösek voltak a lehetőségek, pláne egy újszülöttel, majd egy kisbabával. Szerencsére nem komorodik el a társalgás, ezen a téren is a szülőktől már megszokott pozitív hozzáállást tapasztalom. Mint megtudom, a kezdeti félelmek ellenére hamar beleszoktak a helyzetbe, és a mai napig igyekeznek kihasználni a meglevő lehetőségeket: rengeteget sétálnak, nyáron ellátogattak az állatkertbe is, és már nagyon várják a jó időt, a családfő ugyanis szenvedélyes horgász, a „lányok” pedig lelkes kísérői.
A sok levegőzés mellett pí-vízzel őrzik a kislány egészségét, aki szerencsére eddig még náthás sem volt. A higiéniára is nagyon ügyelnek, rengeteget takarítanak és fertőtlenítenek a pici körül, és a karácsonyt és a szülinapot is szűk körben töltötték, de mint mondják, nem bánják, most az egészség az első!
Bíborka szűk körben ünnepelte első születésnapját
Ottlétem alatt az édesapa fáradhatatlanul szórakoztatja Bíborkát, aki hol egy gyöngysorral, hogy egy kis üvegcsével matat. Néha odakéredzkedik az anyukájához, majd nyargal is vissza a szőnyegre, újabb felfedeznivaló után kutatva. Időközben velem is barátkozni kezd, először buborékfújó-képességét mutatja be, majd kíváncsian nyúl a tollam és a jegyzetfüzetem felé, amikor pedig sikerül megkaparintani, boldogan lapozza ide-oda.
Nevetés tölti be a nappalit, látszik, mekkora szeretet és harmónia van a családtagok között. Búcsúzóul még egyszer megcsodálom a falon függő képeket, a szülőkkel pedig abban a reményben válunk el, hogy a jövőben még találkozunk, hiszen ki tudja, micsoda nagy tettekre hivatott még a csöpp kislány?!
