Érzelemmentes arcokat tár elénk Bartis Milán esztergomi kiállítása

A kifejezetten nagyméretű – egyébként szinte kivétel nélkül 1:1 képarányú – fekete-fehér kompozíciók mindegyikén egy-egy alak látható. A képeket nézve az ember első benyomása talán az, hogy itt bizony valamiféle elmélyülés, vagy szuggesztió a történet lényege. Az is lejött a fotográfiákról, hogy van egy megfejtése, van egy története ezeknek az alkotásoknak, de hogy pontosan mi is ez, arra persze majd minden néző saját változatot kreálhat.

Szerencsére a megnyitó előtti percekben Bartis Milánnak volt még annyi ideje, hogy elárulja, hogy szándéka szerint miről is szólnak a most Esztergomban látható művei. Mint többek között elmondta, az alapkoncepció az volt, hogy „a képeken látható alanyok nyugodjanak le teljesen, jussanak el egy teljesen kényelmes állapotba, ahol például az arcizmaik is elernyednek, és úgy nézzenek bele a kamerába, ahogy nekik a lehető legnyugodtabb, ahogy a lehető legkényelmesebb.”

Az alkotó elmondta, hogy ezzel azt akarta elérni, hogy kiderüljön, hogy az adott embernek milyen az „eredeti arca, milyen, amikor nem mosolyog, nem szomorkodik és nem fejez ki semmilyen érzelmet”.

Bartis Milán a fotográfiák előkészítéséről is mesélt, elmondta, hogy sokat gondolkodott együtt másokkal, hogy talán az sem mindegy, hogy a fotókon milyen emberek, milyen közösségből származó, milyen helyen dolgozó emberek szerepelnek. Hozzátette: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen lévő tanárok, dolgozók és diákok egész alakos portréit láthatjuk a tizenhárom alkotáson.

Mint a beszélgetésből kiderült, a teljes anyag mintegy száz képet tartalmaz, a most Esztergomban bemutatott tizenhárom alkotás azért került így együtt ide a százból, mert a korábbi kiállítási helyeken már voltak így együtt, egymáshoz közel ezek a művek, és Bartis Milán szerint „ha már ott jól működtek együtt, akkor bizonyára itt, az új helyszínen is így lesz”.

Arra a kérdésre, hogy a Tekintet című kiállításon mi a néző feladata, az alkotó úgy fogalmazott: a szlovéniai tárlaton tapasztalta, hogy az egyik néző hasonlóan a képen láthatókhoz, ő maga is lenyugodott és így farkasszemet nézett a fotón látható tekintettel. Kizökkenve ebből a folyamatosan izgő-mozgó, pörgő világból, ez lehet a megoldás, ami a nézőre vár, mondta az alkotó. Az eredmény egyfelől talán kimondható, jellegzetes kelet-közép európai tekintetek sora, éppen ezért lehet majd izgalmas a folytatás, amikor ez az anyag Nyugat-Európában, illetve Amerikában szerepelhet, tette hozzá Bartis Milán.

A művészről

Bartis Milán Budapesten született 1993-ban. Saját bevallása szerint gyakorlatilag a fotográfiába nőtt bele, hiszen már gyerekkorában úgy döntött, hogy ezzel szeretne foglalkozni. Sikerrel jelentkezett egy művészeti középiskolába, ahol öt évet tanult fotográfia szakon. A középiskola után több más munkahely mellett fotósként is dolgozott külföldön, de volt olyan periódus ebben az öt évben, amikor csak utazott és fényképezett. Ezt követően költözött vissza Magyarországra. Jelenleg elsőéves a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. A fotográfia mellett azt a tervet is dédelgeti, hogy egyszer tanár lesz.