A járvány idején is kitettek magukért a tatai véradók

A tervezett létszám az elmúlt évek tapasztalatai alapján állt össze, ami a kezdéstől számítva néhány óra elteltével beigazolódni látszott. Jámbor Imre, a Tatai Járás koordinátora kérdésünkre elmondta, nagyon elégedett a véradókkal, hiszen félidőben már hatvan feletti létszámot mutatott a statisztika. A kialakult járványhelyzetben még nagyobb szükség van a vérre, annak minden csoportjára.

A véradásra igyekvők szerint ez a helyzet csak még inkább mozgósítja őket, a Vöröskereszt pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítani tudja az egészségügyi előírásokat. A másfél méteres távolságot, a gyakori szellőztetést, a rendszeres fertőtlenítést és a hőmérőzést. Természetesen az egy helyiségben tartózkodók számára is ügyelnek a kollégák.

A helyszínre érkezett Sovánka Sándor is, aki 22 éves kora óta, 47 éve ad vért. Elmondta, azóta nincs olyan év, hogy évente legalább kétszer ne feküdjön véradóágyra. A 69 éves tatai lakos büszke arra, hogy segítséget nyújthat ismeretlenek számára, lehet az egy műtétre várakozó, egy balesetet szenvedett embertárs vagy éppen egy állapotos.

Sándor utalt rá, és mi is meggyőződhettünk arról, hogy a középkorosztály tagjain kívül egyre több fiatal érkezett a tatai véradás helyszínére. Körkérdésünk kapcsán kiderült, sokan a rendszeres véradók buzdítására jönnek, és ez a helyzet rávilágított arra, hogy még nagyobb összefogásra van szükség a bajban.

Jámbor Imre abban is látja ennek okát, hogy megszűnt a másik két tatai véradóhelyszín: a járványhelyzetre való tekintettel a Güntnernél és az Eötvös Gimnáziumban sem lehet vért adni. Így a barokk kisvárosban egy helyre összpontosult a véradás.

A tatai önkormányzat támogatásának jóvoltából üdítővel fogadták a véradókat. A Vöröskereszt pedig sportszeletet adományozott az önzetlen segítőknek, de kaptak még szakácskönyvet, kulcstartót és tollat is, amit a procedúra végén mindenki hazavihetett.