Túrával emlékeztek a doni katasztrófa hőseire

Január 16-a és 19-e között szervezte meg a Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozata a XX. Doni Hősök Emléktúrát. A résztvevők, a tagozat csaknem nyolcvan tagja közreműködött a tardosi, a héregi, és bekapcsolódik a gyermelyi megemlékezések programjába.

A 17-i pénteki tardosi ünnepség után gyalog mentek a hagyományőrzők Héregre. A helyi emlékműnél délután megtartott ünnepség után „bajtársi együttlét” és fegyverbemutató következett. Szombaton indultak tovább Bajnára, s innen Gyermelyre, ahol 18 órakor kezdődött az ünnepi megemlékezés a református templomban. A beszédek és a műsor után díszlövéssel és az emlékezés virágainak elhelyezésével zárul a program.

Január második vasárnapján Környén, a katolikus templomban imádkoztak a hetvenhét évvel ezelőtti tragédiában elhunyt hősi halottakért. A templomkertben lévő emlékműnél Vadász Éva, a képviselő-testület kulturális, oktatási, sport és nemzetiségi bizottságának elnöke idézte fel a borzalmakat. Kiemelte: 1943. január 12-én csaknem 200 ezer honvéd szolgált a Don partján a 2. hadseregben.

A hetvenhét évvel ezelőtt megindult szovjet támadás miatt több mint százezer magyar katona, köztük több környei soha nem tért haza szeretteihez. A Vörös Hadsereg offenzívája január 12-én, mínusz 40 fokos hidegben a reggeli órákban indult meg. Az elhúzódó hősies utóvédharcok a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg teljes széthullását eredményezték. A magyar csapatok ellenálltak, azonban az irgalmatlan orosz túlerő térdre kényszerítette honvédeket. A magyaroknak több mint 200 kilométeres frontvonalat kellett megtartaniuk téli hadfelszerelés hiányában nyáriban.

A kilátástalan helyzet ellenére a magyar honvédek több napon át hősiesen és keményen védekeztek, ám végül a szovjet hadigépezet maga alá gyűrte a Keleti Front védvonalát. A harcokban és a hosszú visszavonulás alatt csaknem százhúszezer magyar katona vesztette életét.

– Mély főhajtással emlékezzünk a magyar, a környei hősökre, akik bátorsággal, hősiességgel és helytállással teljesítették a kötelességüket, a feladatukat – fogalmazott Vadász Éva.

– A hadba hívott katonák, sőt, a hadba hívók előtt is csak rossz döntések álltak ekkor: saját életük mellett családjuk és a haza féltése lebegett a szemük előtt. Ha elvész az élet, talán megmarad a haza. Ha az élet megmarad, elveszhet a haza. Emlékezünk azokra, akik élve vagy holtan e vesztes csatának a részesei voltak – hangsúlyozta Nagy Péter tiszteletes.