Közélet

2017.06.12. 15:00

Nemcsak a Turul nézhetett le a városra a kalandnapon – Videó!

Címkék#Tatabánya

Tatabányán, a Turul-emlékmű lábánál tehették próbára ügyességüket és bátorságukat a Kicsengetnek – Nyárindító Kalandnap résztvevői.

Szénási Szimonetta

A program a nagysikerű Húsvéti Kalandnap folytatásaként most a vakáció kezdetének apropóján kínált aktív kikapcsolódási lehetőséget az érdeklődőknek. A Peron Music Alapítvány programjában közreműködtek a Gerecse Tájfutó Club, a Vasaltutak, a Gibbon Slackline, az Új Nemzedék közösségi tér és a Tatabányai Pétanque Klub tagjai és munkatársai, valamint a Boldogítók önkéntes csapata, akik egy igazán sokszínű, kihívásokkal és extrém feladatokkal teli feladatsort állítottak össze. A kalandokat a Bázis Gyermek és Ifjúsági Egyesület Nemzeti Tehetség Programja támogatta.

A rendezvény kilenc órától várta a csapatokat és az egyéni indulókat, akik az állomások közül először a tájfutással ismerkedhettek meg, ahol a kicsikre is gondoltak: míg a felnőttek a térképpel való navigációban jeleskedhettek, addig a gyerekek egy nekik készült speciális állatmotívumos pályán mutathatták meg ügyességüket.

Mauer Lajos, a tájfutó klub egyik edzője elmondta, hogy az előző alkalommal összeállított útvonal kissé nehéznek bizonyult, így most igyekeztek könnyíteni a pályán. A klub fő feladata az utánpótlásnevelés, így az ehhez hasonló programokon is igyekeznek minél több résztvevőnek kedvet csinálni a tájfutáshoz – tudtuk meg.

A Bizalmi Háromszög fantázianév egy valódi páros kihívást takart: a föld felett kifeszített köteleken egymásba kapaszkodva elindulók közös útja fokozatosan szétvált, majd egyszer csak elérte azt a pontot, ahol annyira eltávolodtak egymástól a pár tagjai, hogy már csak a zuhanás maradt. Szerencsére a puha matracra való huppanás inkább mókás volt, mintsem fájdalmas.

A slackline már nem számít újdonságnak Tatabányán sem, a sportágat űző fiatalok többször is bizonyították tehetségüket a megyei rendezvényeken. Most is akrobatikus mutatványokkal és trükkökkel szórakoztatták a közönséget, és segítettek azoknak, akik maguk is kedvet kaptak a fák közé kifeszítet hevederen való egyensúlyozáshoz. Volt, aki a biztonságosabb verzió mellett döntött, és a kapaszkodókkal ellátott pályát választotta, de sokan bizony egyből nekivágtak egymaguk, ők néha bizony a földön landoltak.

Bödecs Benjámin és Pál Titanilla, a "slackis" csapat tagjai meséltek a különféle változatokról – mint a víz feletti waterline és a magasban való highline egyensúlyozásról, a trükközésre épülő tricklineról –, és elmondták azt is, hogy ez számukra nem csupán sport, hanem életforma: slacklife.

A pétanque is népszerű játék a helybeliek között, sokan már rutinos labdagurítóként érkeztek az állomáshoz, akik pedig még nem ismerték ezt az ügyességi játékot, azok is hamar ráéreztek a menetére. Akik pedig csak belekóstoltak volna a pétanque-ozásba, azoknak egy kisebb célbadobó feladat kínált lehetőséget erre.

Az egyik legnehezebb és legtöbb merészséget, ügyességet és erőt kívánó feladatot a via ferrata, azaz a vasalt utak megmászása jelentette. A Hét vezér elnevezésű pályán csak speciális védőfelszereléssel lehetett elindulni, amit a helyszínen biztosítottak a szervezők. Ha valaki kételkedett volna ennek fontosságában, méterekkel a föld felett, a sziklákon lógva az is hamar belátta, hogy bizony elkél a sisak és a biztonsági kötél is. A rutinos vezetők elmondták, hogy a pálya közepes nehézségűnek számít, vannak könnyebb és nehezebb szakaszai is.

Ezt a mászók is megerősítették, bár ők inkább nehezebb szakaszokról, és néhány apróbb pihenőről számoltak be, főként a szinte függőleges, tükörsimára koptatott szakaszok jelentették a kihívást, és bizony voltak, akik kisebb sérülésekkel értek fel a csúcsra. Az út nehézségi fokát bizonyítja az is, hogy míg a profik körülbelül fél órára saccolták a mászást, addig a többség egy óránál is tovább élvezhette a magaslati kilátást. Az biztos, hogy az indulók vasárnap megküzdöttek az izomlázzal.

A kisebbekre is gondoltak a szervezők, ők egy rövidebb, gyerekbarát szakaszon mehettek végig, az egészen aprók pedig a Mini via ferrátán – egy alacsonyan kifeszített hevederen egyensúlyozva – vehettek részt az állomás izgalmaiban. A megfáradt játékosokat a Lazulósarok várta kényelmes fotelekkel és zenével, ami fokozta a program amúgy is vidám hangulatát, ahol mindenkinek lehetősége volt átbeszélni az élménydús nyárnyitány izgalmait.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!