Közélet

2016.08.25. 17:33

Reaktiválta magát a megye utolsó gyapjúfeldolgozója

Németh László gyapjúfeldolgozó nyugdíjasként döntött úgy, kiváltja az ipart, és újra vállalkozásba kezd. A Magyar Kézművességért díj arany fokozatával (is) elismerték munkásságát.

Fenyvesi Károly

Dobogókő utcai otthonában találkoztunk Németh László 81 éves aranykoszorús gyapjúfeldolgozó mesterrel, akinek szakszerű mozdulatait sokan figyelhették meg néhány napja egy Széchenyi téri eseményen (is). Jól felszerelt műhelyében beszélgettünk vele.

Először kézműves gyökereiről kérdeztük. Mint megtudtuk, Tápiószecsőn született. Még aprócska gyerek volt, amikor a család Zugló és Vác után  Esztergomba költözött. Asztalos édesapja a helyi borászatnál dolgozott. Egy napon a házhoz került egy birka. Nem sokkal később egy másik. A nyírás után úgy gondolták, kezdenek valamit a gyapjúval. A családfő összerakott egy rokkát, zoknikat, pulóvereket kezdtek készíteni. Aztán a szomszéd lakatos közreműködésével megszületett egy négyorsós fonógép is. 1951 telén le kellett ragasztani, nem kaptak engedélyt háziipari tevékenységre.

Laci bácsi kitanulta a lakatos szakmát, később mestervizsgát is tett. Hegesztőként dolgozott a MIM-ben, a nyolc órák után félnapos vállalkozással „gyapjúzott” is egy darabig. Később karbantartó volt egy kenyérgyárban, présgépekre figyelt a szemüvegkeret-gyárban, nyugdíjba vonulása előtt egy gombüzem dolgozója volt.

Már nyugdíjasként olvasott egy gyapjúkészítőről szóló újságcikket. Feleségével úgy döntöttek, újra vállalkozásba kezdenek. Az idén 20. éve, hogy kiváltották az ipart, és elkezdtek ismét dolgozni. A géppark folyamatosan korszerűsödött, alkalmanként Németh László ötleteinek köszönhetően is. Zoknival kezdték, aztán bővült a kínálat.

A zokni készítéséhez használt 22–26 mikron méretű fésűs gyapjú fonal a szlovákiai Losoncról érkezik, a bálázott, mosott gyapjút szintén a Felvidékről szerzik be. A hazai lehetőségek elfogytak, a győri megszűnése után az országban már nincs gyapjúmosó cég, felszámolták a kőszegi gyapjúgyárat is. Laci bácsi szerint tíznél többen nem foglalkoznak gyapjúfeldolgozással Magyarországon.

A házaspár kezdetben Esztergomba járt piacra, kiállításokra. Aztán híre ment termékeik jó minőségének, érkezett a meghívás például Visegrádra, Szombathelyre, a Hortobágyra. Lakóhelyükön kívüli szereplőként az idén részt vettek egy szombathelyi kézműves találkozón, illetve ott voltak a jászberényi csángó fesztiválon, várják őket Solymáron.

A gyapjúkészítő mester a Dorogi Ipartestület tagja. Szakmai elismerései között szerepel az ezüst-, illetve aranykoszorús mesteri cím, vásárdíjat kapott – kétszer is – Szombathelyen, 2005-ben elnyerte Esztergomban a Pünkösdi Kézműves Vásár különdíját, a 2006-os országos seregszemlén a Magyar Kézműves Remek elismerést, az elmúlt esztendőben átvehette az Ipartestületek Országos Szövetsége által alapított Magyar Kézművességért díj arany fokozatát.

Németh Lászlóék három leánya közül a tanárnő Judit és a közgazdasági középiskolát végzett Hajnalka korábban részt vett a munkában, Gabi cukrász.

Alkalmanként gyerekzsivajtól hangos a műhely, élvezik a látványt, váratlanokat kérdeznek a látogatóba érkező óvodás, iskolás csoportok gyerekei. Az aranykoszorús mester mindig tud válaszolni.

Ne dörzsölje, inkább himbálja!

Németh László beszélgetésünk során tanácsot adott a gyapjúholmik mosásához. Mint elmondta a gyapjúszál olyan pikkelyes, mint a hal teste. A mosószeres víz ezeket a pikkelyeket fellazítja, ennek következtében, ha nem a megfelelő mosási módot alkalmazzuk, a gyapjúholmi összemegy – filcesedik. A helytelen mosási módok azok, amikor a holmit például gyúrjuk, dörzsöljük. Így szinte mindent elkövetünk azért, hogy a gyapjúszál pikkelyeit minél jobban egymásba kényszerítsük.

A helyes megoldás nem túl bonyolult. A termék piszkosságától függő mennyiségű mosóport bele kell szórni abba a fürdető kádba, lavórba, amelyet kinéztünk a mosására. A mosószerre jöhet a nagyon forró, akár 80–90 Celsius fokú víz. Ebbe kell belehelyezni a „főszereplőt”. Ezután jön a lényeg. A kádat, lavórt rázni, himbálni kell minden irányban. Szinte pillanatok alatt ismét tiszta lesz a gyapjúholmi – és nem megy össze.

A gyapjú a juhok bundája. Általában egy évig növekszik mielőtt szakszerű mozdulatokkal lenyírják az állatokról. A nyers gyapjúra még hosszú, hagyományos út – és mester – vár, mire termék lesz belőle.

 


 

A helyes megoldás nem túl bonyolult. A termék piszkosságától függő mennyiségű mosóport bele kell szórni abba a fürdető kádba, lavórba, amelyet kinéztünk a mosására. A mosószerre jöhet a nagyon forró, akár 80–90 Celsius fokú víz. Ebbe kell belehelyezni a „főszereplőt”. Ezután jön a lényeg. A kádat, lavórt rázni, himbálni kell minden irányban. Szinte pillanatok alatt ismét tiszta lesz a gyapjúholmi – és nem megy össze.

A gyapjú a juhok bundája. Általában egy évig növekszik mielőtt szakszerű mozdulatokkal lenyírják az állatokról. A nyers gyapjúra még hosszú, hagyományos út – és mester – vár, mire termék lesz belőle. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!