Közélet

2016.06.18. 14:04

Angliai állását hagyta ott egy ezerfős faluért az elismert magyar orvos

A magyar orvosok hazatelepítését szorgalmazó kormányzati törekvés működni látszik a Komárom-Esztergom megyei Kömlődön. Az Angliából hazatelepülő orvost, dr. Lobmayer Pétert választotta meg a falu képviselő-testülete háziorvosnak. Vele beszélgettünk a kint töltött évekről, a hazaköltözés okairól és a magyar egészségügyről.

Wágner Zsanett

– Mindig is gyógyítani szeretett volna?
– Igen. Az egyetem elvégzése után a közegészségtan felé fordultam, mert úgy gondoltam, így több ember életére tudok pozitív hatást gyakorolni. Tanítottam és kutattam a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen (SOTE) Közegészségtani Intézetben és elemeztem az első országos lakossági egészségfelmérés adatait. Később Angliában, a Sussex-i Egyetemen kutattam, majd az angol népegészségügyben dolgoztam, ahol vezető elemző, valamint menedzser voltam. Angliában több városban dolgoztam. Az ország észak-nyugati részén fejeztem be az ottani pályafutásomat. Most újra szeretnék közelebb kerülni ahhoz a segítő foglalkozáshoz, amire annak idején felesküdtem. Szeretnék segíteni az embereken.

– Mi a különbség egy itthoni praxis és egy londoni orvos munkája között?
– Az angol egészségügy sokkal gazdagabb és egy jól menedzselt ellátó rendszer. A magyar – történelmi okokra visszavezethetően – sokkal szegényebb, kevésbé szervezett, ugyanakkor rugalmasabb és még azt is lehet mondani, hogy talán inkább betegközpontú.

– Mikor hagyta el először az országot?
– 1996-ban voltam kint először egy posztgraduális képzésen, majd három éven keresztül kutattam az egészség társadalmi meghatározóit, konkrétan a társadalmi egyenlőtlenségek, illetve a szegregáció – a gazdgok és szegények közötti elkülönülés – egészségi hatásait. 2004-ben mentem ki újra, amikor a kutatásetikai bizottságok működését vizsgáltuk, majd az egészségügyi szervezésben dolgoztam alkalmazott kutatásokon, egészségpolitikai döntések előkészítőjeként.

– Kömlőd az orvosi alapellátásban jelentős hátrányban volt a környező településekhez képest. Ilyen szakmai múlttal miért gondolja, hogy az itteni praxis kihívást jelent?
– Egy ilyen kis település lakosainak, mint Kömlőd, szinte minden gondjáról-bajáról tudni fogok, és ezt kihívásként élem meg. Tudom ugyanis, hogy az egészség nem a rendelőben keletkezik. Az egészség az életmódban, az egyéni attitűdökben, az érzelmi hozzáállásban, a közösségi örömökben, az összetartozásban és egymás segítésében érhető el. Ugyanígy a betegség alapvetően ezeknek a hiányosságaiból fakad. Van gyakorlati oka is a választásnak: olyan programban veszek részt, amelynek feltétele, hogy tartósan be nem töltött praxist vegyek át, ez az úgynevezett praxis 1 program. A kömlődi épp egy ilyen lehetőség volt.

– Figyelemmel kísérte a magyar egészségügy fejleményeit? Mit gondol, az átállás nehéz lesz vagy könnyű?
– Értékelem a folyamatban levő pozitív változásokat, amelyek reményteliek. Ugyanakkor látom a nehézségeket, és arra számítok, hogy a hálapénz lesz a legnehezebb. Adni és elfogadni egyaránt nagyon kínos és sokat árt a rendszer tisztaságának, illetve az orvos-beteg kapcsolatnak. Remélem, még megélem, hogy eltűnjön ez a rendszer. Azt is látom, hogy léteznek olyan ellátási formák ahol sok felesleges beavatkozás történik. Ilyen például a szülészeti ellátás. Azt gondolom, szakmailag megmagyarázhatatlan, ha egy közkórházban a császármetszések aránya 20 százalék felett van. Saját gyakorlatomban arra fogok törekedni, hogy csak a szakmailag indokolt beavatkozásokat alkalmazzam, hiszen az orvoslás egyik alapvető szabálya a „nil nocere”, vagyis „nem ártani”.

– Érdekes, hogy az egészségügyben dolgozók jelentős része – köztudottan anyagi szempontoktól vezérelve – külföldön dolgozik tovább. Ön pedig épp fordítva...
– Örömmel tapasztalom, hogy a fizetések felzárkóztatása megkezdődött, de azért nincsenek illúzióim. Vezetek egy angol céget, ami népegészségügyi elemzésekkel, illetve coachinggal foglalkozik. Arra számítok, hogy évekig szükség lesz arra, hogy ezt a tevékenységemet is fenntartsam.

– Ez a kicsivel több mint ezerfős település hogy néz ki orvosszemmel?
– Egy fejlődő közösségről beszélhetünk, amelyik nyitott a változásra – az egészség terén is. Az egyik célom a település polgáraival összefogva egy egészségterv kidolgozása, amely remélem, hasznos közös munka lesz a vezetés, a település lakosai és köztem.

– Július elején áll munkába. Mi lesz az első teendője?
– Negyedikén rendelek először, majd hetente négyszer, hétfőtől csütörtökig, a frissen felújított egészségházban, a Pálóczi utca 21-ben (szerk.: telefon: 34/470-546). Van egy kiváló mentorom, a mostani helyettes háziorvos, Barcsik doktor. Hatalmas szakmai tudásával és tapasztalatával ő képviseli a folytonosságot a kömlődiek orvosi ellátásában annyiban is, hogy a tervek szerint a péntek délutáni rendelést ő vezeti, én pedig ezeken a napokon kórházi gyakorlaton veszek részt.

– Szabadidejében mivel foglalkozik?
– Nagyon szeretek a családommal lenni, kilenc gyermekem van. Szeretek kertészkedni, kirándulni.

Ezek is érdekelhetik