Soma Mamagésa: Szégyentelenül szeretném élni az életem!

– Soma Mamagésa féltékenység, birtoklás, hűség, hűtlenség... címmel tartotta meg előadását a bányászvárosban. Az első két fogalom között nincs nagy különbség. Csak akkor tudok féltékeny lenni, ha birtokolni akarok. Ez ma már szinte népbetegség. Jól látom?
– Nem azt mondanám, hogy népbetegség, de nagyon jellemző a ma emberére a féltékenység. Három alapvető momentumra vezethető vissza. A legjellemzőbb a korai anya-gyerek kapcsolat sérüléséből adódó kóros vagyis eltúlzott féltékenység. Ezt kiválthatta egy korai leválás, egy otthagyás, egy rideg anya. Ebben az esetben a lélek megél egy pánikot, ami bevés egy mintát és ha ezt nem dolgozzuk fel, akkor egy későbbi párkapcsolatban könnyen előjöhet egy múltbéli traumát őrizgető vacogó kisgyerek. A másik fajta – ezt egy német módszerre hivatkozva mondom, Hellingerre, aki családállítás módszerének megalkotója és korunk egyik legnagyobb terapeutája: az ősöktől hozott traumák, a vérvonal. Szerinte a család egy olyan energetikai egység, ahol három generáción át össze vagyunk egymással kapcsolva egy rendszerré. Vagyis, ami a nagyszülőkkel történt dominánsan, az unokákra van kihatással. Ezt hívja ő dupla eltolódásnak. A mostani generációnak második világháborús nagymamája van. Ez azt jelenti, hogy a férje kiment a frontra, orosz katonák jöttek és erőszakoltak. A harmadik fajtát lélekvonalnak hívom. A feldolgozatlan veszteségekből ered, ami a jelenre is kihat. A birtoklás ezzel szemben csak egy illúzió. A rabszolgatartó kultúrákban, vagy az araboknál nincs retorzió. Amikor egy férfi féltékenységből levágja a nő orrát, vagy savat önt rá – mert ez a két standard kínzás van az araboknál, a tettes nem kerül börtönbe. Birtokolhatja, mint valami tárgyat. Egy felnőtt, civilizált kultúrában nem birtokolhatunk semmit. Érzi a különbséget?

– Hogyan orvosolható a baj?
– Azt mondanám, ha jön a kóros féltékenység nagyon örüljünk neki, mert ott van az útjelző. Olyan, mint egy kigyulladó piros lámpa, ami azt mondja: erre gyere! Ott leásunk a gyökerekhez és azt az állapotot gyógyítjuk ahonnan ered, akkor az egész személyiségünkbe hoz egy fantasztikus változást.

– A három csoport közül melyik a sajátja?
– A transzgenerációs vonal. De rendszeresen tisztítom magam mind a három vonalon. Ahhoz, hogy teljes életet élhessek.

– Nagyon tudatos élet, működés kell mindehhez. A nevelés területén hogyan alkalmaz ilyen módszereket? Ezeket az alapelveket vallja a család többi tagja is?
– A gyerekeimet másfél éves koruk óta oldotta kineziológus, amit kiskamasz koruk óta maguk kértek. Voltak családállításon, azóta már többször és mindenféle más módszert is próbáltak. Eljutottunk oda, hogy a fiam – pedig racionális gondolkodású – belátta, egy egyszerű megfázásért a lecsökkent energiaszint a felelős. Ilyen esetben küld egy üzenetet, küldjek neki energiát.

– Az egyik, férjével készült interjúban úgy nyilatkozott, hogy kisebb-nagyobb veszekedések voltak a sajtóban megjelent túlzottan őszinte nyilatkozatai miatt. Van olyan, amiről nem szívesen beszél? Van önnél tabutéma?
– Olyasmi, amivel másokat kellemetlen helyzetbe hozok. Olyan, amiért csak én felelek, olyan van. Idős koromra szeretnék eljutni odáig, hogy egy se legyen. Szégyentelenül szeretném élni az életem. Megértve azt, hogy mindig azt tettem, amire képes voltam. Ahogyan mindannyian követünk és követtünk el hibákat. Erről szól az élet!

– Legutóbbi, Egységben önmagammal című könyvében, és az előző nyolcban is gyakran foglalkozik az életfeladat kérdésével. Önnek mi az?
– Szeretek felszabadítani, ébreszteni. Végtelen játékos könnyedséggel és nevettetve szeretném folytatni ezt a spirituális vonalat, amit képviselek. Szeretném lebontani a hitrendszereket.

– Énekes, műsorvezető, újságíró. A bulvárlapoknak „köszönhetően” kevésbé Somogyi Gyöngyi a jazzénekes, hanem Soma Mamagésaként van a köztudatban..
– Nem jazz-nek nevezném... A zenénk mindenféle műfajt áthág és ezerfélét foglal magában. Valóban van ebben jazz, latin jazz, punk-rock, sanzon, underground színek, hullámok és erős váltások. A zenénk tavaly debütált az Everness Fesztiválon, Európa legnagyobb tudatosságfesztiválján.

– Hogy van Soma?
– Az év eleje összegzésről szólt. Az elmúlt tizenkét év noteszeit vettem elő. Feljegyeztem, kivel hány órakor találkoztam, mik voltak a céljaim, hány előadást szerveztem, mennyi koncertem volt, mennyit jótékonykodtam. Kíváncsi voltam: hova vezet a kirajzolódott út? Elkezdtem egy léleklúgosító oldalt üzemeltetni, a tudatos férfi és nő oldalát; valamint egy országos önismereti klubhálózat kiépítésén dolgozni. Ez nagy munka. Ősztől elindul egy kutató tréning, ahol a férfi-nő társadalmi neme kerül majd középpontba. Választ keresünk arra, hogy ha levesszük az összes társadalmi sztereotípiát, lejárt hitrendszereket, akkor megnézzük, mitől nő a nő és mitől férfi a férfi.

– Hogy jelenik meg ez a különbség a mai társadalmunkban?
– Még mindig rengetegen olyan régi, elavult minőségben gondolkodnak, ami hosszú távon mindkét nemet lehúzza. Például téves, amikor azt gondolják, a férfi az ötletgazda, a nő a részletező, kidolgozó. Miért gondolják, hogy a nőben nincs meg az alkotó potenciál éppúgy mint a férfiben? Közhely, hogy a nő csak a férfi mellett találja meg a biztonságot. A biztonság és a bizalom nem nemspecifikus. Lélekspecifikus. Csak akkor találjuk meg az ősbiztonságot, ha önmagunkban megvan. Nem mástól kell azt várni! A biztonságot mindenkinek saját magának kell megácsolnia, mint egy árbocot!

Wágner Zs. -->