Győrfi Pál már kisgyermek korában is életeket akart menteni

Győrfi Pál már kisgyermekkorában, egészen pontosan nyolc évesen biztos volt abban, hogy életeket szeretne menteni. Ekkor már minden szabadidejét a budapesti Markó utcai mentőállomáson töltötte és figyelte az ott folyó munkát. Nem is volt kérdés, hogy később milyen iskolába jelentkezik. A mostani beszélgetésen elmesélte, hogy nem magasan kezdte a pályáját, az első munkahelyén hetekig egy felmosóval törölgette a mentőautók sarkából az egész nap összegyűlt koszt.

Jelenleg szóvivőként dolgozik az Országos Mentőszolgálatnál. Szerinte kétféle út vezet ehhez az élethez. Az egyik a média útja, amikor valaki újságíróból, médiaszakemberből lesz szóvivő. A másik történet pedig, amibe ő is tartozik: akik eredetileg is azt a szakmát űzték, amiről később beszélnek. Ő több mint 20 évig mentőzött, így amikor elkezdett szóvivőként dolgozni, akkor a szakma megismerése nem jelentett neki új feladatot. Inkább a sajtót kellett megismernie, újságíró szemmel is néznie kellett az eseteket. Azt mondta, nehezen fogadja viszont el azt, hogy csak a negatív hír lehet hír. Mert a mentők nagyon sok szép történetet tudnának tálalni az emberek elé. Egy átlagos napon mintegy kétezer esetet lát el a mentőszolgálat Magyarországon. És ezeknek a legnagyobb részét sikerrel. Mindezt a mentők kevés pénzért, nehéz körülmények között teszik. Azt mondja, sajnos lehetetlen, hogy a szép, a pozitív történetekről is beszámoljanak, mert a média tűzfalán ezek nehezen jutnak át. A közösségi oldalak viszont ezeken sokat segítenek.

Elmondta, hogy a szóvivő élete a mentőszolgálatnál nem leányálom. Napi 200-250 megkeresése van. Amikor teheti, kimegy egy-egy esethez, hiszen így első kézből kapja az információt, emellett tehermentesíti azokat a kollégákat, akik épp például egy balesetnél dolgoznak. Az újságírók így őt és nem a bajtársakat rángatják. Úgy fogalmazott, hogy sajnos a híradók többsége manapság vérrel, gyilkosságokkal és balesetekkel van tele. Szerinte szükség lenne valamilyen változtatásra, hiszen, ha valaki az ezekben a műsorokban látottak alapján ítéli meg a világot, akkor utcára sem fog menni, mert azt mondja veszélyes. Ez nem jó.

Elmondta, hogy szerencsére viszonylag ritkán történik olyan esemény, ami több mentőegység bevonását igényelné, például tömegbaleset, vasúti szerencsétlenség. Viszont ezekre is mindig fel vannak készülve. Már az ország hat pontján van tömeges baleseti egysége a mentőszolgálatnak, amelyeknek az a céljuk, hogy ha megtörténik egy ilyen nagy esemény, akkor utánpótlást tudjanak vinni a helyszínre. Van benne egy sátor, amit pillanatok alatt egy kompresszorral fel lehet fújni és sebesültgyűjtő helyként működhet, továbbá száz sérült ellátására elegendő infúzió, kötszerek, illetve rögzítő eszközök állnak rendelkezésükre. A szóvivő azt mondta, amióta ezeket kialakították, nem volt rájuk szükség. Kivéve a vörösiszap-katasztrófát. Ott már megvoltak ezek az egységek, de akkor olyan volt az esemény, a helyszín, hogy nem volt szükség ilyen jellegű kitelepülésre, mert ott mindenki azonnal mentőautóba került.

Győrfi Pál elmondta, hogy az egyik legjelentősebb céljuk, hogy mindenki tanuljon meg újraéleszteni. Évtizedek óta próbálják ennek fontosságára felhívni a figyelmet. A közelmúltban készítettek egy kisfilmet Csuja Imre főszereplésével. Az összeállítás az újraélesztés alapvető lépéseit mutatja be szórakoztató formában. A szóvivő kifejtette, hogy egy ilyen felgyorsult világban, ahol az emberek többségéhez csak a felszínes információk jutnak el, nincs idő, nincs lehetőség egy akár negyven perces, részletes videó elkészítésére. Nagyon kevesen néznék meg. Egy szórakoztató, könnyed, fiatalos, zenés kisfilm viszont hamarabb eljut a célközönséghez. A közösségi oldalaknak köszönhetően nagyon sok pozitív visszajelzést kap a mentőszolgálat. Győrfi Pál szólt arról is: előfordult már többször, úgy végzett valaki újraélesztést, hogy visszagondolt a filmben látottakra. Óriási segítség, ha már ez eszébe jut és elkezdi. Ezt a fajta ismeretátadást próbálják fejleszteni például telefonos applikációk segítségével is.

A pénzt nem az emberekre, eszközökre fordították

Győrfi Pál 1983-ban kezdett el mentőzni Budapesten. Azt mondta, azóta sokat változott a mentőszolgálat helyzete és a feladatok is. 2007-ig a szervezet betegszállításokat is végzett az életmentés mellett. 2008. január 1-től úgy döntött az akkori kormány, hogy szétválasztja ezt a két tevékenységet. Ez egy alapvető változás volt. A betegszállítással csökkent a feladatkör, de számos más teendővel nőtt. Egy dolog nem változott csak az évek alatt, ezek pedig azok az értékek, amelyekre ez a mentőszolgálat az 1800-as években felépült: az emberség, a szolidaritás és a segítés értéke.

A szóvivő elmondta azt is, hogy a fizetések alacsonyak a mentőszolgálatnál, sokan másodállást vállalnak. Pedig az életmentés egy olyan terület, ahol százszázalékosan kell teljesíteni. Bármelyik pillanatban a teljes fizikai erejére, lelkierejére szükség lehet egy dolgozónak. Csak olyan ember tudja ezt jól csinálni, aki önmaga kiegyensúlyozott mentálisan, fizikálisan. Ezért próbálják azt elérni, hogy a mentőszolgálatnál javuljanak a jövedelmi viszonyok és a munkakörülmények.

Az elmúlt években 15 milliárd forintot kapott a magyar mentőszolgálat mentésfejlesztésre. Ezt az Európai Uniós pénzt viszont nem embereke költhették, hanem eszközökre. Huszonkét új mentőállomást építettek és hatvanat felújítottak az országban. A megyénkben Komáromban, Oroszlányban, Tatabányán, Kisbéren felújítási munkálatok zajlottak, Bábolnán pedig épült egy új mentőállomás két új mentőautóval. Oktatóeszközök és nyolc új mentőautó is érkezett megyénkbe.