2016.02.07. 08:30
Ebben a házban a gyermekáldás nem jelent gondot
A mindennapokban is történhetnek csodák. Hol kisebbek, hol nagyobbak. Sőt, talán a csoda megjelölés túlzó is az esetünkben. Maradjunk ezért mi, a nem szenzációhajhász, különleges vagy érdekes kifejezésnél.
Hol is kezdjem? Az egyik nagy, megyeszékhelyen székelő üzletlánc boltjában – sorban állva – lettem figyelmes két asszonyság suttogós diskurzusára. Köztudomású, ha valakik halkabban beszélnek, általában jobban odavonzza a figyelmet. Velem is ez történt. Az „áruház” fölötti, néhány éve épült társasházról keringő legendák fültanúja lehettem. „Gondolj bele, Piroska! A gyereknek egyik hétről a másikra megszűnt a köhögése...” – hallottam. Sőt, a sztori folytatódott, váratlan gyermekáldással, szűnő izületi fájdalmakkal... Csendben somolyogtam. Ám, amint kiléptem az üzletből, óhatatlanul feltekintettem az említett, emelkedőn álló épületre.
Teltek, múltak a hetek. Már el is felejtettem a vásárláskor történteket, amikor a rádióban – az egyik királyiban – szóba került egy olyan épület, amelyben váratlan, megmagyarázhatatlan „gyógyulások” fordultak elő. Csóváltam a fejemet, már a „közrádió” is elment bulvárosba. Ellenben a legközelebbi bevásárlásnál, mert csak furdalt a kíváncsiság, körbejártam a tömböt. Az akkut köhögés megszűnésére megtaláltam a választ. Az egyik kapualjban elegáns rendelő, amely tüdőgyógyászatra és allergiás panaszok megszüntetésre specializálódott. A köhögés kezelése megoldva, kipipálva. Na, ennyit a csodákról.
Néhány nappal később csörgött a telefonom. Iskolai cimborám – ismerve a szakmámat – felhívott, és teljesen váratlanul mesélni kezdett a Szent Borbála úti házról. Elképzelhetik, meddig futott a szemöldököm. A homlokomig. Ám, váltig állította, hogy él ott legalább egy ifjú hölgy, aki nagyon vágyakozott a gyermekáldásra, de csak azóta vannak csemetéi, amióta odaköltöztek...
A földszinti lakás ajtaját Sárköziné, Vivien mosolyogva nyitotta ki.
– Most már a hetedik éve lesz, hogy ideköltöztünk – kezdte a fiatalasszony. – Párommal ez az első igazi lakásunk. Gyakorlatilag itt kezdődött a közös életünk. Amint berendezkedtünk, szinte azonnal valódi otthonuknak éreztük. És való igaz, Kristóf fiam és Lili lányom is itt született.
Közben a két apróság, mit sem törődve a „vendégekkel”, önfeledten játszadozott.
– A jó érzéshez a jó közösség is hozzájárul – folytatta Vivien. – Amióta itt vagyunk a házban legalább tizenöt-húsz gyermek született már. Akik utódot szeretnének, azoknak bátran ajánlom ezt a helyet. Szinte árad a csi – jegyezte meg derűsen. – A csi, a hagyományos kínai világnézet szerint magát a világegyetemet betöltő, alkotó alapanyag, energia vagy természeti erő... Édesapám már felajánlotta, hogy nekünk adja a szépen felújított családi házát, de mi ragaszkodunk ehhez a lakáshoz. Igazából nem tudom, hogy mennyire különleges ez az épület, de az biztos, hogy a szomszédjaink elköltöznek. Éppen a gyerekek miatt egy nagyobb lakásba. Elköltöznek, ám mégis maradnak, hiszen a „hurcolkodás” a másodikról a negyedikre történik...
A történet folytatását a fantáziájukra bízom.
A város egyetlen földrengésbiztos épülete
Felkutattuk a 2008-ban elkészült társasház főépítészét, a kivitelezés vezetőjét, Szabó Zoltán, aki szívesen beszélt erről a munkájáról.
– 2009-ben kapta meg a ház a használatbavételi engedélyt – mondta. – Építészeti szempontból azért különleges, mert cölöpökre épült, hiszen itt ötven évvel ezelőtt még ingovány volt. Szerkezet vasbetonvázas. Födémszerkezete monolit. Földrengésbiztos, ami példátlan Tatabányán. Egyébként két építőipari cég társfinanszírozásában valósult meg a beruházás. Mindenhol, minden munkafolyamatnál a legjobb minőségű anyagokat használtuk. Az elmúlt nyolc évben semmilyen reklamáció nem történt a lakók részéről. De szerintem még ennél is jobb „minőségi tanúsítvány”, hogy az építtető és a kivitelező egyaránt vásárolt itt magának is lakást. Ez általában ritka, mint a fehér holló...