2016.02.01. 11:00
A fogyatékkal élőket sem kíméli az oktatáspolitika
A miskolci Herman gimnázium petíciója meglehetősen gyorsan kiverte a biztosítékot a hatalomnál, a pedagógustársadalomban azonban megértésre, támogatásra találtak. A Komárom-Esztergom megyei reakciók tovább árnyalják az amúgy sem vidám képet, amelyet az oktatás helyzetéről fest a nyílt levél.
A tatabányai Éltes-iskola a fogyatékkal élők miatt is felemelte a szavát
A Herman-petícióhoz a Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Speciális Szakiskola közalkalmazotti körének 59 tagja az alábbi kiegészítésekkel csatlakozott.A tanulásban és az értelmileg akadályozott tanulók számára előírt magas kerettantervi óraszámok, azok tantárgyak közötti eloszlása, illetve a tantervi követelmények nem veszik figyelembe az e fogyatékossági körbe tartozó gyermekek képességeit, teherbírását. A kerettanterv az ép értelmű tanulók számára előírtak csökkentett verziója, ezért nem koherens.
Az értelmi fogyatékos gyerekeket terhelő egyéb órák (hab-rehab, felzárkóztató, tehetséggondozó, versenyre felkészítő, szakkör, sportkör stb.) rendkívüli megterhelést jelentenek a kötelező órák magas száma mellett.
Kevés a speciális szakiskola, a választható szakma, és azok területi elhelyezkedése miatt az értelmileg akadályozott és az autizmussal élő tanulók továbbtanulása gyakran csak kollégiumi elhelyezés mellett biztosítható, amely a gyermekek és a családok számára nem mindig a kívánt megoldás.
A tanulásban és értelmileg akadályozott tanulók számára nem készültek a 2012-es Nat-hoz, a hozzá kapcsolódó kerettantervekhez tankönyvek, munkafüzetek, papíralapú és digitális oktatási tartalomhordozók, tanári segédanyagok. A jelenleg rendelhető tankönyvek nem tartalmazzák azt a tananyagot, amelyet a kerettanterv előír.
A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő felsőfokú végzettségű gyógypedagógiai asszisztensek munkabére megalázóan alacsony, ez nagyban növeli a gyógypedagógiai iskolákban a pályaelhagyók számát.
Az utazó gyógypedagógusok habilitációs-rehabilitációs óráit a - már egyébként is túlterhelt - sajátos nevelési igényű gyermekek extrém magas óraszámai mellé alig lehet beilleszteni.
Az adminisztrációs terhek a színvonalas nevelő-oktató munkát gátolják.
A szakemberhiány miatt sok iskolában megbízással látják el az SNI tanulók fejlesztését gyógypedagógusok, bruttó 2500 Ft óradíjért, tekintet nélkül a végzettségre, munkatapasztalatra. Ez is rendkívül megalázó. Az útiköltségeiket 3-4 hónap múlva kapják meg, a megbízási díjat is késve.
Pintér Péter, a tatabányai Füzes Utcai Általános Iskola intézmény vezetője elmondta, tantestületileg nem csatlakoztak a fennemlített petícióhoz, ám minden kollégájának szíve joga, hogy ezt tegye.
Nyílt levél a Herman Ottó Gimnáziumból
„Miért sírnak már megint a pedagógusok?!” – kérdezik sokan, „Állandóan fizetésemelést kapnak, ráadásul alig dolgoznak, délben mindennap otthon vannak!” – sajnos a társadalom jelentős részének ez a véleménye a tanárokról.Tisztázni kellene végre néhány dolgot! Kezdjük a mindenkit érdeklő „állandó fizetésemelés”-sel. 2013-ban, a pedagógus-életpályamodellhez kapcsolódva kaptunk alapbéremelést. De csak az ígért összeg 60%-át! A maradék 40 %-ot négy év alatt „fizetgeti ki” az állam. Persze minden emelés előtt és után nagy sajtóvisszhangot kap az esemény, mintha egy-egy újabb béremelésről lenne szó. Ugyanakkor megemelték a kötelező óraszámot, megszüntették a pótlékok túlnyomó többségét. A kormány – a szakszervezetekkel kötött megállapodást megszegve – a pedagógus-bértáblát elválasztotta a minimálbér alakulásától, így mostantól az inflációkövetés sem valósul meg. A bérrendezés egyébként igencsak szelektív módon valósult meg: sokaknak szinte egyáltalán nem lett vastagabb a borítékja – főleg azoknak, akik több szakot tanítanak és szakvizsgával is rendelkeznek, s korábban túlóráik is voltak, sőt, jó munkájukért minőségi bérpótlékban részesültek, hiszen az ezekhez kapcsolódó többletjuttatásokat mind eltörölték. De az is mosolyra késztető (legalábbis kínunkban mosolygunk), hogy az életpályamodell pedagógus I. és II. kategóriája között a bérkülönbség nettóban 15.000 Ft körül van. (De látjuk, hogy hasonló manipuláció történik más szakterületek „bérrendezése” esetében is.) A mestertanárok kiválasztásával pedig sok esetben a közvetlen környezetük sem ért egyet. Ez aztán az életpálya…
És többségében mégsem ez az, ami miatt leginkább „sírunk”, ami miatt ez a levél is megszületett!
Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben! Kaotikussá vált minden! Bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. S az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények („természetesen” nevezési díjakra és útiköltségre elkülönített keret nélkül), sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető – merthogy nem a környezeti hatásoknak és az oktatáspolitika tevékenységének, az biztos!
Ki működteti egyáltalán az iskolákat? Az önkormányzat, vagy annak egy cége? Valamelyik minisztérium, az Oktatási Hivatal, a POK…? A sok bába között elveszett a gyerek! A GYEREK, merthogy az egésznek róluk kellene szólnia!!! De nem ez történik!
Az évenkénti – jobb esetben kétévenkénti – változások biztosan nem diák- és tanárbarátok. Hol a Nemzeti Alaptanterv változik (ami miatt az iskolák kénytelenek egy sor dokumentumukat újraírni, köztük a helyi tanterveket), hol az érettségi követelményrendszer, hol a továbbtanulási lehetőségek köre, de minimum a tankönyv (melyből mi, tanárok nem kapunk ingyenes példányt, így minden tanév azzal kezdődik, hogy meg kell vennünk a munkaeszközeinket). Csoda, hogy ilyen reformdömpingben nem teljesítenek egyes magyar diákok jól a nemzetközi felméréseken? (S a kormányzat a gimnáziumokkal szemben a szakképzőket preferálja, holott a legrosszabbul teljesítők leginkább ebből az iskolatípusból kerülnek ki – a padból kikerülve nyilvánvaló, hogy munkaerőnek sem lesznek elég magasan kvalifikáltak. Ugyanezért tovább fog súlyosbodni az európai szinten is gyengének számító idegennyelv-tudásunk is!) Van olyan gyerek, aki iskolai pályafutása alatt 6-8 újításhullámot is elszenved, persze a velük kísérletező pedagógusokkal együtt. Mert bizony a tanárnak is beletelik néhány évébe, hogy megtalálja annak legjobb módszerét, hogyan juttassa el az új ismeretanyagot a gyerekekhez. Ráadásul a tankönyvek új generációja nevében is kísérleti, azaz kipróbálás alatt álló, míg szakmailag igen színvonalas könyvek indokolatlanul a süllyesztőbe kerültek… Az oktatási rendszer minden változtatásával a gyerekekkel kísérlet
– Sem a tankerület, sem én nem ellenőrzöm vagy kutatom, ki írta, írja alá a kérvényt – emelte ki a szakember. – Az viszont egyértelmű, hogy a miskolci nevelőtestület kezdeményezése az oktatás helyzetének jobbítását, a közoktatás javítását célozza. Az öt évvel ezelőtt hozott oktatási törvénynek vannak olyan elemei, amelyeket valóban újra kellene vitatnia a szakmának. Ilyen például a diákok vagy a tanárok óraszáma, a tananyag felülvizsgálata a túlterheltség oldaláról. Az oktatási intézményekben csökkenteni kellene az adminisztrációt a hatékonyabb pedagógiai tevékenység érdekében. A mi kapcsolatunk mind a fenntartóval, mind az üzemeltetővel normális De azt is el kell ismerni, hogy a gazdálkodás bizonyos szintjeit vissza kellene adni az iskolák vezetésének, ezzel csökkentve a fölösleges bürokráciát.
Az intézmény vezetője az is hangsúlyozta, hogy 25 éve problémát jelent – bármilyen színű kormány is volt hatalmon – a nagy ellátórendszerek reformja. Hiszen ahhoz idő kell, valamint, folyamatos hozzáigazítása a változó körülményekhez.
A petícióhoz csatlakozott Komárom-Esztergom megyei tantestületek
– Komárom: Tatabányai Szakképzési Centrum (TSzC) Kultsár István Szakközépiskolája és Szakiskolája.– Tát: III. Béla Általános Iskola.
– Oroszlány: TSzC Hamvas Béla Szakképző Iskola.
– Oroszlány: Hamvas Béla Gimnázium.
– Oroszlány: József Attila Általános Iskola 85 százaléka.
– Vértesszőlős: Vértesszőlősi Általános Iskola.
– Esztergom: Dobó Katalin Gimnázium.
– Környe: Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola.
–Tokodaltáró: Gárdonyi Géza Általános Iskola.
– Esztergom: Montágh Imre EGYMI.
– Dorog: Komárom-Esztergom Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Dorogi Telephelye (mindhárom).
– Oroszlány: Hunyadi Mátyás Általános Iskola.
– A TSzC Műszaki Szakközépiskolája.
– Tatabánya: Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Speciális Szakiskola
- Nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola
- Tarjáni Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
- Esztergomi Zsolt Nándor Alapfokú Művészeti Iskola
Az oroszlányi József Attila Általános Iskola nevelőtestületének 85 százaléka csatlakozott a kérvényhez. Tóth Gábor, az intézmény igazgatója a következőképpen kommentált a petíciót.
– Túl sok igazság van a miskolciak felvetésében ahhoz, hogy ne kelljen foglalkozni vele. Ezek a kifogások pedig mind jogosak és életszerűek – mondta. – A petíció egyik eredménye lehet, hogy pozitív párbeszéd kezdődjön. Seregnyi, oktatást érintő témában ugyanis nem hallgatták meg a pedagógusok véleményét. Felesleges addig teljes átalakulásról szónokolni, amíg nem minden szereplő mondhatja el az álláspontját.
A környei Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, Szakálné Gaál Mónika megerősítette, hogy a nevelőtestület támogatja a petícióban foglaltakat, ám arra senkitől sem kapott felhatalmazást, hogy erről érdemben szóljon.
A Dorogi Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű és Sportiskolai Általános Iskola, egy három „részből” álló intézmény, amelyben mintegy 1260 diákkal foglalkoznak. Két tagintézményében a tantestület 100 százaléka már csatlakozott a Herman Ottó Gimnázium kérelméhez.
Érdeklődésünkre elmondták, hogy a harmadik oktatási intézményben a napokban szavaznak az oktatók ez ügyben. A véleményét lapunkkal megosztó az egyik iskola tanára, ellenben névtelenséget kért, mivel szintén nem volt felhatalmazása arra, hogy nyilatkozzon. Gondolatai azonban név nélkül is figyelemre méltóak.
– Aki a petícióban nem a szakmaiságot érzi, hanem politikát, az hazudik – hangsúlyozta a pedagógus.
– Elég megemlíteni, hogy a miniszterelnök egykori iskolája, valamint elit fővárosi gimnáziumok is csatlakoztak a beadványhoz. A legtöbb gond a pénzhiányra vezethető vissza. Továbbá a nevelők és a tanulók túlzott leterheltsége. De féket jelent a túlszabályozottság és az új minősítési rendszer is. Többnyire ellátmányt sem kapunk, illetve az csak töredéke annak, mint abban az időszakban, amikor az önkormányzat „kezében” voltunk. Pozitívumként említhető viszont az életpályamodellt, amely legnagyobb negatívuma, hogy az oktató, nevelő munkát közvetlenül segítők bérét nem rendezték. A kezemben tartok egy „friss levelet”, amely járási szintű tankerületi fórumra, egyeztetésre invitál minket. Lesz mit megbeszélnünk.
A Herman és a XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium nyílt levele
Az Orbán Viktor miniszterelnöknek, Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének és Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárnak címzett, az MTI-hez csütörtökön eljuttatott levélben elvárásként fogalmazták meg, hogy a jövőben csak olyan oktatással-neveléssel kapcsolatos reform léphessen életbe, amelyet kellő alapossággal megterveztek, előkészítettek, megteremtették a feltételeit és tesztelték a hatásait.A címzettekhez eljuttatott levélben a legfrissebb érettségi változtatások haladéktalan visszavonását is kérték. A dokumentumban szóvá tették, hogy a jelenlegi Nemzeti alaptanterv túl sok lexikális tudást követel a tanulóktól, ami nem fér össze a kompetenciaalapú oktatással. A diákok heti óraszámának csökkentését, a tankötelezettség 18 évre való visszaemelésének fontosságát is kiemelték.
A dokumentumban azt írták: csökkenteni kell a tanárok adminisztrációs terheit és a kontaktórák számát, valamint a tanári életpályamodell bevezetésének visszásságaira is felhívták a figyelmet. Kérték továbbá a kötelező bent tartózkodási idő és a túlórák ingyenességének eltörlését, emellett az oktatást segítő dolgozók fizetésének emelését.
Azt kérték, hogy támogassák a pedagógusokat a közoktatás problémáinak feltárásában és orvoslásában. Azt írták: a felállítandó oktatási kerekasztal ezeknek a "problémahalmazoknak" mindegyikével foglalkozzon, "mert a részmegoldások már nem elégségesek". Emellett támogassák egy olyan oktatási kerekasztal létrejöttét, amely rövid időn belül, szigorúan szakmai alapokon, a helyi viszonyokat ismerve képes a rendszerszintű problémákra érdemi válaszokat adni - kérték a január végén publikált írásban.
Tisztázni kellene végre néhány dolgot! Kezdjük a mindenkit érdeklő „állandó fizetésemelés”-sel. 2013-ban, a pedagógus-életpályamodellhez kapcsolódva kaptunk alapbéremelést. De csak az ígért összeg 60%-át! A maradék 40 %-ot négy év alatt „fizetgeti ki” az állam. Persze minden emelés előtt és után nagy sajtóvisszhangot kap az esemény, mintha egy-egy újabb béremelésről lenne szó. Ugyanakkor megemelték a kötelező óraszámot, megszüntették a pótlékok túlnyomó többségét. A kormány – a szakszervezetekkel kötött megállapodást megszegve – a pedagógus-bértáblát elválasztotta a minimálbér alakulásától, így mostantól az inflációkövetés sem valósul meg. A bérrendezés egyébként igencsak szelektív módon valósult meg: sokaknak szinte egyáltalán nem lett vastagabb a borítékja – főleg azoknak, akik több szakot tanítanak és szakvizsgával is rendelkeznek, s korábban túlóráik is voltak, sőt, jó munkájukért minőségi bérpótlékban részesültek, hiszen az ezekhez kapcsolódó többletjuttatásokat mind eltörölték. De az is mosolyra késztető (legalábbis kínunkban mosolygunk), hogy az életpályamodell pedagógus I. és II. kategóriája között a bérkülönbség nettóban 15.000 Ft körül van. (De látjuk, hogy hasonló manipuláció történik más szakterületek „bérrendezése” esetében is.) A mestertanárok kiválasztásával pedig sok esetben a közvetlen környezetük sem ért egyet. Ez aztán az életpálya…
És többségében mégsem ez az, ami miatt leginkább „sírunk”, ami miatt ez a levél is megszületett!
Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben! Kaotikussá vált minden! Bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. S az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények („természetesen” nevezési díjakra és útiköltségre elkülönített keret nélkül), sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető – merthogy nem a környezeti hatásoknak és az oktatáspolitika tevékenységének, az biztos!
Ki működteti egyáltalán az iskolákat? Az önkormányzat, vagy annak egy cége? Valamelyik minisztérium, az Oktatási Hivatal, a POK…? A sok bába között elveszett a gyerek! A GYEREK, merthogy az egésznek róluk kellene szólnia!!! De nem ez történik!
Az évenkénti – jobb esetben kétévenkénti – változások biztosan nem diák- és tanárbarátok. Hol a Nemzeti Alaptanterv változik (ami miatt az iskolák kénytelenek egy sor dokumentumukat újraírni, köztük a helyi tanterveket), hol az érettségi követelményrendszer, hol a továbbtanulási lehetőségek köre, de minimum a tankönyv (melyből mi, tanárok nem kapunk ingyenes példányt, így minden tanév azzal kezdődik, hogy meg kell vennünk a munkaeszközeinket). Csoda, hogy ilyen reformdömpingben nem teljesítenek egyes magyar diákok jól a nemzetközi felméréseken? (S a kormányzat a gimnáziumokkal szemben a szakképzőket preferálja, holott a legrosszabbul teljesítők leginkább ebből az iskolatípusból kerülnek ki – a padból kikerülve nyilvánvaló, hogy munkaerőnek sem lesznek elég magasan kvalifikáltak. Ugyanezért tovább fog súlyosbodni az európai szinten is gyengének számító idegennyelv-tudásunk is!) Van olyan gyerek, aki iskolai pályafutása alatt 6-8 újításhullámot is elszenved, persze a velük kísérletező pedagógusokkal együtt. Mert bizony a tanárnak is beletelik néhány évébe, hogy megtalálja annak legjobb módszerét, hogyan juttassa el az új ismeretanyagot a gyerekekhez. Ráadásul a tankönyvek új generációja nevében is kísérleti, azaz kipróbálás alatt álló, míg szakmailag igen színvonalas könyvek indokolatlanul a süllyesztőbe kerültek… Az oktatási rendszer minden változtatásával a gyerekekkel kísérlet A Herman és a XIV. Kerületi Teleki Blanka Gimnázium nyílt levele Az Orbán Viktor miniszterelnöknek, Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének és Czunyiné Bertalan Judit köznevelési államtitkárnak címzett, az MTI-hez csütörtökön eljuttatott levélben elvárásként fogalmazták meg, hogy a jövőben csak olyan oktatással-neveléssel kapcsolatos reform léphessen életbe, amelyet kellő alapossággal megterveztek, előkészítettek, megteremtették a feltételeit és tesztelték a hatásait.
A címzettekhez eljuttatott levélben a legfrissebb érettségi változtatások haladéktalan visszavonását is kérték. A dokumentumban szóvá tették, hogy a jelenlegi Nemzeti alaptanterv túl sok lexikális tudást követel a tanulóktól, ami nem fér össze a kompetenciaalapú oktatással. A diákok heti óraszámának csökkentését, a tankötelezettség 18 évre való visszaemelésének fontosságát is kiemelték.
A dokumentumban azt írták: csökkenteni kell a tanárok adminisztrációs terheit és a kontaktórák számát, valamint a tanári életpályamodell bevezetésének visszásságaira is felhívták a figyelmet. Kérték továbbá a kötelező bent tartózkodási idő és a túlórák ingyenességének eltörlését, emellett az oktatást segítő dolgozók fizetésének emelését.
Azt kérték, hogy támogassák a pedagógusokat a közoktatás problémáinak feltárásában és orvoslásában. Azt írták: a felállítandó oktatási kerekasztal ezeknek a "problémahalmazoknak" mindegyikével foglalkozzon, "mert a részmegoldások már nem elégségesek". Emellett támogassák egy olyan oktatási kerekasztal létrejöttét, amely rövid időn belül, szigorúan szakmai alapokon, a helyi viszonyokat ismerve képes a rendszerszintű problémákra érdemi válaszokat adni - kérték a január végén publikált írásban. A petícióhoz csatlakozott Komárom-Esztergom megyei tantestületek – Komárom: Tatabányai Szakképzési Centrum (TSzC) Kultsár István Szakközépiskolája és Szakiskolája.
– Tát: III. Béla Általános Iskola.
– Oroszlány: TSzC Hamvas Béla Szakképző Iskola.
– Oroszlány: Hamvas Béla Gimnázium.
– Oroszlány: József Attila Általános Iskola 85 százaléka.
– Vértesszőlős: Vértesszőlősi Általános Iskola.
– Esztergom: Dobó Katalin Gimnázium.
– Környe: Kisfaludy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola.
–Tokodaltáró: Gárdonyi Géza Általános Iskola.
– Esztergom: Montágh Imre EGYMI.
– Dorog: Komárom-Esztergom Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Dorogi Telephelye (mindhárom).
– Oroszlány: Hunyadi Mátyás Általános Iskola.
– A TSzC Műszaki Szakközépiskolája.
– Tatabánya: Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Speciális Szakiskola
- Nyergesújfalui Kernstok Károly Általános Iskola
- Tarjáni Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
- Esztergomi Zsolt Nándor Alapfokú Művészeti Iskola A tatabányai Éltes-iskola a fogyatékkal élők miatt is felemelte a szavát A Herman-petícióhoz a Tatabányai Éltes Mátyás Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Speciális Szakiskola közalkalmazotti körének 59 tagja az alábbi kiegészítésekkel csatlakozott.
A tanulásban és az értelmileg akadályozott tanulók számára előírt magas kerettantervi óraszámok, azok tantárgyak közötti eloszlása, illetve a tantervi követelmények nem veszik figyelembe az e fogyatékossági körbe tartozó gyermekek képességeit, teherbírását. A kerettanterv az ép értelmű tanulók számára előírtak csökkentett verziója, ezért nem koherens.
Az értelmi fogyatékos gyerekeket terhelő egyéb órák (hab-rehab, felzárkóztató, tehetséggondozó, versenyre felkészítő, szakkör, sportkör stb.) rendkívüli megterhelést jelentenek a kötelező órák magas száma mellett.
Kevés a speciális szakiskola, a választható szakma, és azok területi elhelyezkedése miatt az értelmileg akadályozott és az autizmussal élő tanulók továbbtanulása gyakran csak kollégiumi elhelyezés mellett biztosítható, amely a gyermekek és a családok számára nem mindig a kívánt megoldás.
A tanulásban és értelmileg akadályozott tanulók számára nem készültek a 2012-es Nat-hoz, a hozzá kapcsolódó kerettantervekhez tankönyvek, munkafüzetek, papíralapú és digitális oktatási tartalomhordozók, tanári segédanyagok. A jelenleg rendelhető tankönyvek nem tartalmazzák azt a tananyagot, amelyet a kerettanterv előír.
A nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő felsőfokú végzettségű gyógypedagógiai asszisztensek munkabére megalázóan alacsony, ez nagyban növeli a gyógypedagógiai iskolákban a pályaelhagyók számát.
Az utazó gyógypedagógusok habilitációs-rehabilitációs óráit a - már egyébként is túlterhelt - sajátos nevelési igényű gyermekek extrém magas óraszámai mellé alig lehet beilleszteni.
Az adminisztrációs terhek a színvonalas nevelő-oktató munkát gátolják.
A szakemberhiány miatt sok iskolában megbízással látják el az SNI tanulók fejlesztését gyógypedagógusok, bruttó 2500 Ft óradíjért, tekintet nélkül a végzettségre, munkatapasztalatra. Ez is rendkívül megalázó. Az útiköltségeiket 3-4 hónap múlva kapják meg, a megbízási díjat is késve. -->
