2016.01.12. 13:43
Dr. Muravölgyi László pályája elején csézával járta a környéket
Immár ötödik éve az Év állatorvosa címmel ismerik el a kollégák és egykori egyetemi tanárok azokat az állatorvosokat, akik tevékenységük, gyakorlatorientált szemléletük révén elismerést vívtak ki szakterületükön.
–Az ünnepség egyben kapcsolódott egy szakmai konferenciához is. Mi volt ez?
– Immár több mint egy évtizede minden évben megszervezi az Alpha-Vet Holding a praxismenedzsment konferenciát, a hazai állatorvosképzés egyik jelentős szakmai találkozóját. Ezen mutatják be az új állatgyógyászati készítményeket, eljárásokat, az előadások segítenek bővíteni a gazdasági és marketing alapismereteket, de mindig kiemelt téma a praxisok helyzete, az állatok jólléte és a praxisok forgalmának növelése. Immár öt éve, hogy a konferenciához kapcsolódóan hirdetik ki az Év állatorvosa, az Év pályakezdő állatorvosa címet, ekkor adják át az életműdíjat, és legutóbb a szakmai nívódíjat. A komáromi praxisomban dolgozik a lányom, dr. Muravölgyi Zsuzsanna is, aki, ha szabad büszkélkednem, néhány éve az Év pályakezdő állatorvosa címet kapta meg a kollégák szavazati alapján.
–Milyen ma az állatorvosok helyzete?
–Kis szakma a miénk, az utóbbi években azonban sok változás érintette a mi szakmánkat is. Amikor 1978-ban végeztem az egyetemen, még hiányszakmának számított, hiszen az akkori nagyüzemek, olyakor feleslegesen is, alkalmaztak állatorvosokat. A rendszerváltás után megszűntek a nagyüzemek, hirtelen sok lett az állatorvos, és kevesen tudtak más irányba átállni. Napjainkban azonban sok magánvállalkozás alakult, a gazdaságok megerősödtek, ha kismértékben is, de lassan-lassan nő a haszonállatok száma is. Ezek a gazdaságok ismét alkalmaznak állatorvosokat. Ugyanakkor egyre nagyobb teret foglal el a kisállatok gyógyítása, a velük való foglalkozás, a rendelői, kórházi, klinikai hálózat megnőtt, így ismét kezd hiány lenni az állatorvosokból.
– Mennyire jellemző a szakosodás a kollégái körében?
– Hazánkban eddig egy egyetemen folyta az állatorvosok képzése, ez azonban hamarosan változni fog. Ezért is van, hogy kis szakmának tekintik az állatorvosokét, hiszen mindenki ismer mindenki, a tanárokat, kollégákat egyaránt. Ezért is van, hogy a díjakra való jelölés országos, hiszen tudunk egymásról, gyakran a szakmai együttműködés is erősíti a kapcsolatokat. Természetesen van az egyetem után kétéves szakképzés: mindig meghirdetnek valamilyen szak-állatorvosi képzést: tavaly ért véget például a kérődző állategészségügyi orvosok képzése. Én szaporodás-biológus szak-állatorvos vagyok, két év tanulás után államvizsgáztam, így szaporodással, szaporítással, kapcsolatos témákkal foglalkozom, ami jelent gyógyítást, embriókezelést, utódgondozást, de szakértőként is hívhatnak bárhová az országba. Ezen a szakterületen kevesen vagyunk az országban!
–Milyen szabályok szerint praktizálhatnak az állatorvosok?
–A mi szakmánkra jellemző specialitás, hogy bárhol az országban nyithatnánk praxist, ha úgy gondolnánk: az más kérdés, hogy állatorvosként érdemes-e felvállalni a helyi kollégákkal az esetleges ütközést. Az együttműködés, egymás segítése szakmai kérdésekben, például a beteg állatok vizsgálatában, röntgenezésében más dolog: ilyenkor kölcsönösen segítjük egymást, de a gyógyítást mindenki a maga praxisában végzi. A szabályozás azonos más szakmákéval: a Magyar Állatorvosi Kamara fogja össze az állatorvosi társadalmat, sok kérdésben mögöttünk áll. A kisállat szakrendelőnk tápokkal, takarmánnyal is foglalkozik, ezért be kellett lépnünk a Magyar Agrárkamarába is. De nézzük a dolog jó oldalát! Nagyon sok agrármérnök kollégám, barátom van, akiktől többet tanultam a növénytermesztésről, mint az egyetemen! Ez a munkánkban nélkülözhetetlen!
–Egy régi vicc szerint könnyű az emberorvosoknak, hiszen a beteg megmondja, hol fáj. Mi a helyzet az állatokkal?
– Az állatot korrekten kell megvizsgálni, mindegy, milyen állatról van szó, sertésről, tehénről vagy éppen díszpintyről. A beteg állat sok mindent megmond a szemével, orrával nedvességével, de jel lehet a fül, a végtagok tartása, a gerinc íve, a farok állásával. Sokféleképpen ki tudja fejezni, ha valami nincs rendben, csak tudni kell olvasni a jelekből. amik komoly bajokra utalhatnak. Az állatok testjelei fontosak, ezeket észre kell venni, és ezeket tanuljuk is tapasztaljuk is.
