Harckocsizók napja Tatán

A vár törökkori átjárója előtt egy modern kori tank, egy T 72-es állta az apróságok meg-megújuló támadását. Ahogy a Harckocsizó nap hagyomány, a páncélosok közszemlére tétele is az. Bizonyára a honvédség parancsnoki állományából sokan gondolják úgy, hogy már fiatalon „meg lehet fogni” az óvodásokat, iskolásokat ennek a kis létszámú, ám rendkívül felkészült fegyvernemnek. A bizonyítékot a kapu környéke szolgáltatta, ahol a gyereksereg szabályszerűen megrohamozta a kiállított harckocsit. A nebulók a páncélos jármű minden zegét-zugát végigkutatták, átfésülték.

A vár tövében eközben a dandár zenekara játszott, majd megérkeztek az előjárók. A díszszázad pedig vigyázzba vágta magát. A zubbonyok gallérja alatt zöld, piros és fekete kendők jelezték, ki hova is tartozik. Zöld sálat a lövészek, pirosat a tüzérek, feketét pedig a tankosok viseltek. A félrecsapott fejfedő, a barett azonban mindenkin egyforma, fekete volt.

A Himnusz elhangzását követően Juhász Anikó százados olvasta fel a Hende Csaba honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes, a honvéd vezérkar főnökének kézjegyével ellátott üdvözlő üzenetet. Innen tudhattuk meg, hogy 1920-ban, a trianoni békediktátumot követően, amikor a magyar hadsereg számára szinte minden tiltott volt, alakult meg titokban az első harckocsizó „szervezet”. A két katonai vezető köszöntőjében emellett sok szó esett az elhivatottságról, a fegyelemről, a kitartásról, amely mind a mai napig jellemzi a páncélosokat.

 Kiemelték azt is, hogy ez a fegyvernem minden pillanatban készen áll, hogy teljesítse küldetését. Majd a személyügyi parancsokat olvasták fel – civil nyelvre fordítva, az elismeréseket adták át.
Az emléktárgyak és emléklapok átvételét követően dr. Horváth Gábor, a tatai alakulat parancsnoka üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket és az állomány tagjait.

– Szent Kristóf a tizennégy védő-, illetve segítőszent egyike – mondta a dandártábornok. – Kristóf a hajósok és az utazók védelmezője, de a páncélosok körében is nagy a kultusza, hiszen a háborúból is haza kell térni. Napjainkra ez a fegyvernem már kis létszámú ugyan, de a harcmezőkön betöltött szerepe markáns, igazi erőt képviselnek a harckocsik. Az idei hadgyakorlatokon is kiválóan teljesítettek páncélosaink. A harckocsizó személyi állomány rendkívül felkészült, viszont a fegyvernem technikai fejlesztésre vár. A tatai alakulat mottója harckocsizóinkra is érvényes: hittel és becsülettel szolgálják a hazát.

Az ünnepi emlékezést követően történelmi előadást hallgathattak meg az érdeklődök, valamint a magyar páncélos fegyvernem történetét bemutató új könyvek között lapozgathattak. A szerzők között volt például az a Hattyár István alezredes is, akinek a neve összekapcsolódik a tatai harckocsizó alakulat megújításával. Az alezredes kitüntetést is átvehetett a megemlékezésen, valamint megtudtuk, hogy a NATO keleti főparancsnokságának kötelékében teljesít szolgálatot az elkövetkező három esztendőben.