Digitális írástudás: nem elég chatelni és játszani

Egy legutóbb készült felmérés szerint a mai generáció a digitális tudását tekintve nincs felkészülve a 21. század kihívásaira, amiért az elavult magyar közoktatást teszik felelőssé. A diákok ma már többet fejlődnek otthon, mint az iskolában, a pedagógusok tehetetlenek. Köti őket a régi rendszerből rájuk maradt kerettanterv.

Az informatikai szektorban már ma is 20 ezer olyan betöltetlen pozíció van, amelyekre a munkaadók nem tudnak megfelelő informatikai tudással rendelkező szakembert találni. Az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) ezért kiáltványt fogalmazott meg; 100 megabitre emelnék a sávszélességet, valamint kötelező programozás- és gépírásoktatást szeretnének minden iskolába. Erre azonban ahogy sejteni lehet, nincs anyagi keret, viszont a PISA (Programme for International Student Assessment, azaz „a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja”) felmérései szerint a magyar diákok teljesítménye fokozatosan és drasztikusan romlik, de nem csak informatikából. Az IVSZ úgy véli, a tanulókba fektetett pénz hamar megtérülne, azonban a döntéshozók általában előre számolnak a pénzügyekkel.

Az informatikai állásokra hatalmas a kereslet, de ezenkívűl is a legjobb állásokhoz ma már mindenképpen kell valamilyen digitális tudás, így ha rövid időn belül nem történik változás, akkor a következő PISA-teszten már a nem mérhető kategóriában lesz a digitális írástudásunk és az egekben a munkanélküliségi rátánk.  Az iskolákban a digitális eszközök elavultak, perceket kell arra várni, hogy egyáltalán elkezdhessenek dolgozni, és utána is csigalassúsággal tudnak csak haladni. Emellett alacsony a sávszélesség is, ezért 100 megabitre növelnék azt, a kormány következőkben elérendő célul viszont a 30 megabitet jelölte meg. Ez a két szám is jól mutatja, mekkora a szakadék az igény és a valóság között.

Nincs elég digitális tananyag és támogató környezet, ehhez elég rendszergazda és folyamatos karbantartás, továbbá az egész problémahalmazt szépen keretezi, hogy a pedagógusokat sem készítik fel a digitális kihívásokra. Az informatikaórák tananyaga elavult, a kilencvenes évek kihívásaira készít fel, néha szó szerint a kilencvenes évek válaszaival, grafikáival, amivel ma már nem tudnak ezzel mit kezdeni a gyerekek.

Ezenkívül az okos eszközök a legtöbb intézményben tiltottak, valószínűleg ebből adódik az IVSZ által felkért Lannert Judit közgazdász véleménye, miszerint az iskolai számítógép-használat nem fejleszti a digitális készségeket, az otthoni viszont igen. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy lehet, hogy a digitális tudásunk nem eléggé felkészült a mai világ igényeire, amikor manapság minden fiatal zsebében ott egy okostelefon, vagy egy tablet.

A válasz nagyon egyszerű: a játék és a chatelés nem fejleszti azokat a készségeket,  amelyek például a kreatív problémamegoldásban a segítségünkre lehetnek. A fent említett PISA-teszten, amelyeken a magyar diákok gyengén szerepeltek, olyan feladatok voltak, mint hogyan kell üzemeltetni egy robotporszívót, vonatjegyet venni az interneten, megfelelő hőfokra állítani a klímát vagy éppen hogyan kell egy számot megtalálni az mp3 lejátszón. Persze az is igaz, hogy a túl sokat a monitor előtt ülőknél már nem egyenesen következik, hogy jobb informatikai tudással rendelkeznek. Ebben is, mint mindenben, az arany középutat kell megtalálni, amire a legnagyobb esélyük a mértékkel internetezőknek van.