Jegyzet: Elszámolták?

Különben meg: tetszik, nem tetszik, úgy „rendezkedett be” az emberiség, hogy bankok nélkül egyszerűen nem boldogulunk. Volt időszak, amikor rendesen elszaladt velük a ló, aztán kaptak (adó)terhet a nyakukba, amit persze diszkréten a lakosokkal próbáltak meg kifizettetni – összességében nem is mindig sikertelenül.



A nagy állami regulázás a múlt hónap végén érhette volna el a tetőfokát. A pórul járt devizahiteleseknek a döntéshozók jó előre belengették a húsz-harminc százalékos törlesztőrészlet-csökkenést, és úgy volt, hogy a tartozásukat már lerovók is örülhetnek. Néhányan valóban pezsgőt bonthattak (még ha nem is Dom Pérignont), a többség azonban – mihelyst az elszámolással kapcsolatos levelet felbontotta – csak bambán nézett maga elé.

Ahogyan én képzelem a folytatást: veszett káromkodásba kezdett, majd nyúlt a telefon után, hogy a matektanár, a könyvelő vagy az ügyvéd ismerőssel időpontot egyeztessen. Talán azért, mert értelmezhetetlen szám- és betűrengeteggel találta szembe magát, vagy épp'' azért, mert nem tetszett neki a matek, azaz a számtani egyenlet végeredménye. Itt jöhetett el az a pont, hogy ki-ki a pokolba – vagy egy másik, szintén p-vel kezdődő helyre – kívánta a vele szerződésben állt/álló bankot, ami azért kellemetlen, mert első körben hozzá kénytelen fordulni a panaszával. Aligha lesz ez egy kedélyes kapcsolatfelvétel, és valami azt súgja, hogy a szűkre szabott határidők dacára a jövő évben is elég témát szolgáltat majd...