2015.04.25. 16:40
Választási malacoktól csibéken át a hamis marhabőrövig
Vajon hány millió forint cserélt gazdát Kisbéren a Szent György napi országos állat- és kirakodóvásáron? Senki sem tudja pontosan. Az viszont biztos, hogy az idén is remekül sikerült e múltidéző találkozó.
Bár Kisbér központjában máskor sem egyszerű gépjárművel a továbbhaladás, most is kialakult a közlekedési dugó, így időbe telt, míg a messziről érkezők belevethették magukat a vásári forgatagba. Elképzelhető, hogy sokkal többen jöttek messzebbről, mint a városból és közvetlen környékéről.
Például Czunyi Ferenc és felsége Naszályról, akik kislibákat és naposcsibéket vásároltak, mert - mint mondták - lakóhelyükön már nehéz hozzájutni ezekhez. A családfő azért alaposan szétnézett a kéziszerszámok között is, mert az otthoniak közül néhány már megérett a cserére.
A szomódi német nemzetiségi önkormányzat vezetője, Búzer András a feleségével együtt ugyancsak libákat, jércéket és tyúkokat vett. Kacsákat azért nem, mert azokból van otthon is, viszont fonott kosarakból és virágokból elkelt a frissítés.
Mindezt egy hagyományos népviseletbe öltözött, magyarul is jól beszélő, Romániából érkezett oláhcigány felesége közelében tudtuk meg, aki lepedőket és törülközőket kínált. Először 1200 forintért, később azért odaadta 800-ért is. Hasonló üzletpolitikát folytatott nagybajuszú férje, aki szinte folyamatosan kántálta: “Tessék kezítcsókolom, veheti külön is, nem csak egybe; vigye azt a lábost, amelyik a legszimpatikusabb.”
Sok paprika, paradicsom és egyéb palánta fogyott a kocsi Juhász János standján is, akit sokan visszatérő vevőként kerestek meg. Míg ő a kertészkedőket szolgálta ki, felesége alig győzte a szebbnél szebb muskátlik, petúniák, vinkák és egyéb szemet gyönyörködtető virágok becsomagolását a záporozó kérések teljesítésekor.
Akadtak mások is hasonló gondokkal, de voltak olyan árusok, akik alkudhattak volna, mert giccseik annyira nem kellettek senkinek. Ugyan kinek volt gusztusa a fröccsöntött, műanyag svábbogarakhoz, melyek még köröztek is a kopott söröstálcán, míg le nem merült a pontelemük. Pedig ilyeneket is kínáltak.
Szerencsére nem ez volt a jellemző. Többségében praktikus, esztétikus árukat vonultattak fel a kereskedők. Közülük sokan bíznak abban, hogy amit most nem tudtak eladni, azt megveszik tőlük a következő hetek csütörtökein ugyanitt.