Közélet

2015.02.04. 14:34

Igaz történet: nem mondhatta le hitelkártyáját a haldokló férfi

Olvasónk édesapjának története sajnálatos, de tanulságos a mai banki világban. Milyen kálváriát okozhat, ha egy betegség miatt valaki nem képes elintézni egy hitelkártya-lemondást?

Radnai Róbert

Édesapámnál 2013 vége felé gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizáltak. Kezelés kezelés hátán, gyógyszerezések és az ilyenkor szokásos sajnálatos tortúrák után állapota rohamosan romlani kezdett. Ekkor a család összeült és még időben - amikor apukám tudott valamennyire írni - elhatároztuk, hogy minden pénzügyi és hivatalos dolgot elintézünk: biztosítások, bankok, önkormányzat stb. Ekkor jött szóba, hogy apukám hitelkártyáját lemondjuk, mondván, anyunak nincs szüksége rá. El is kezdtem bonyolítani a dolgot, és itt kezdődött a kálváriánk.

Bementem a helyi bankfiókba, ahol közölték velem, csak úgy nem lehet lemondani a hitelkártyát. Írassak meghatalmazást apuval, hogy eljárhassak az ügyben, vagy várjuk meg, míg apu meghal és utána hozzam be a halotti anyakönyvi kivonatot. Hozzáteszem, ha nem hal meg gyorsan, akkor fizessem a kártyadíjat a banknak olyan hitelkártya után, amire nincsen szükségem. Kérdeztem, jó a saját kezűleg megírt meghatalmazás és két tanú? Azt mondták, írjam meg, aztán majd meglátják, elfogadják-e vagy sem. Így lett. Megírtuk.

Visszamentem a bankba, ismét kivártam a sort, majd a hölgy mondta, hogy ezt nem biztos, hogy elfogadják a központban, de azért felküldik. A papírokat, kérelmet kitöltöttünk és várakoztunk. Nemsokára kaptunk egy levelet, hogy elfogadták a lemondást, édesapám fáradjon be a helyi fiókba és felveheti a túlfizetést, amit felhalmozott a hitelkártya számlán. Pontosan 3.687 forint. Nem is értettem, hogy miért neki írták a levelet, amikor pontosan azért kérték be a meghatalmazást, hogy ne neki kelljen intézkedni. Az is nyilvánvaló lehetett a banknak, hogy a túlfizetésért is én fogok bemenni a helyi fiókba, mert édesapám már nem tud. Mondtam otthon, rendben van, bemegyek és felveszem édesapám pénzét.

Ismét sorszám a bankban, ügyintéző, majd egy kicsit tanácstalan tekintet. Nem tudja az ügyintéző, hová könyvelje ezt a tételt vagy milyen számlán keresse a pénz, mert közben a kártya számlát tényleg megszüntette a központ. Ismét telefonálás és megtalálta a számlát. Majd átirányított a pénztárba. És ott jött az igazi meglepetés. A pénztáros hölgy szerint csak úgy vehetem át a pénzt, ha édesapám - aki már nem tud írni és közlekedni sem - ír egy meghatalmazást ismét, hogy átvehetem a pénzt. Mondtam, hogy ő már nem tud írni. A meghatalmazásban - amit a központban elfogadtak - legelőször az állt, hogy eljárhatok a bankkártya megszüntetésének dolgaiban. Én úgy gondolom, hogy ha egy számlát úgy tudnak lezárni, hogy azon még pénzmozgás lesz, az is hozzátartozik a bankkártya megszüntetéséhez. Ismét telefonálás a központba, majd közölték, nem tudják kifizetni, hacsak nem megyek el egy közjegyzőhöz és nem csináltatok egy közjegyzői meghatalmazást. Micsoda? Fizessek ki minimum 10.000 forint közjegyzői díjat, hogy a bank kifizesse édesapám 3.687 forintját?

Na, itt lett vége részemről a történetnek. Mondtam, hogy tartsák meg a pénzt, amit, ha visszakaptunk volna, biztosan édesapám esetleges gyógyulására költök.

De adódik a kérdés: hol tart ma a banki világ? Amikor saját hasznukról szóló szerződést kötnek, akkor miért nem kell hozzá közjegyzői engedély vagy bármilyen meghatalmazás? Hogy van az, hogy amikor a bank eladja a termékeit (pl. egy hitelkártyát), akkor ahhoz elég egy óra és minden gördülékenyen megy. De amikor vissza szeretnénk adni, mert nincsen rá szükségünk tovább, akkor senki nem kompetens és senki nem tudja, mit kell tenni. Biztosan vannak szabályzatok meg törvények, amik a banknak kedveznek. De előttem és a családom előtt ez a bank levizsgázott. Emberségből és méltányosságból biztosan.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!