A téli autóvezetés művészete - tippek, trükkök

Köztudott, hogy útjainkon leginkább kiszolgált autómatuzsálemek futnak, amíg bírják még magukat. Persze egyre gyakrabban találkozunk már modern, jól felszerelt csodamasinákkal is. Nem mindig a gépkocsi márkája, minősége határozza meg, hogy célba érünk-e. Főként a téli utakon. Ez leginkább a vezetők tapasztalatától függ, valamint attól, betartjuk-e a közlekedési szabályokat.

A legfontosabb szabály: közlekedjünk okosan, megfontoltan! Legyünk türelmesek és figyelmesek! Tiszteltjük autóstársainkat, legyünk előzékenyek, fokozottan tartsuk be az elsőbbségadás szabályait! Télen pedig még inkább csökkentsük a sebességet!

Hogyan készítsük fel autónkat a téli utakra?

Nagyon fontos lenne, hogy mindenki rendelkezzen téli gumikkal. Nem eggyel, nem kettővel, hanem öttel (a pótkerék is)! Sajnos nálunk még igen kevesen teszik meg ezt a biztonsági beruházást. És a hólánc is hiányzik. (Ezt is két kerékre kell felszerelni!) Pedig a havas, téli utakon, főleg ha lejtős utakon is utazunk, ez elengedhetetlen. De nagy segítséget nyújthat a hólánc a mellékutcákból való kijutáshoz is.

Fékezés

A tapasztalat azt mutatja, hogy havas, jeges úton a fékezéssel még nagyobb galibát okozhatunk. Tehát fékezni csúszós úton veszélyes, főleg a hátsó meghajtású autókkal. A kapaszkodók előtt azt a sebességet kell megválasztani, amivel autónk fel tud jutni a dombra. A lejtőn sebességet váltani nem szabad, mert irányíthatatlanná válhat az autó. De a sík terepen is ügyelni kell a sebességváltásra, az előzésre, a kormánykerék hirtelen elmozdítására, mert könnyen megpördülhet a gépkocsi.

 
Mit tegyünk, ha megcsúszott az autó?

Semmiképp ne essünk pánikba, ilyenkor kell leginkább észnél lenni. Első teendő: vegyük le a lábunkat a gázpedálról. A kormányt fordítsuk a csúszás irányába, hogy megtaláljuk az egyensúlyt. Ne fékezzünk, mert akkor tovább pörgünk. És még egyszer hangsúlyozzuk: lassan, nyugodtan vezessünk.
 
Téli vezetéstechnika

A megfelelő öltözet és helyes testtartás a kényelmes, nyugodt vezetés előfeltétele. Az utazás időtartamának növekedésével ajánlatos egyre gyakrabban pihenni. Az útviszonyok a szintkülönbség növekedésével gyorsan változnak, vegyük figyelembe ezt a tényezőt is.

Az útviszonyoknak megfelelő sebesség és a nagy követési távolság a legfontosabb. A vezetésmód az abroncsok néhány négyzetcentiméteres felfekvési felületétől függ. Havas vagy jeges úton csak megfelelő vezetési technikával tudjuk a meghajtóerőt az útra vinni.

A síkos utakon való fékezés mindig teljes összpontosítást követel a vezetőtől. Ha a kocsiban nincs blokkolásgátló (ABS), a kerekek gyorsan leblokkolnak, a jármű kormányozhatatlanná válik és kicsúszik. Ilyenkor csak az segít, ha a lábunkat levesszük a fékről, egyenesbe hozzuk az autót és csak akkor fékezünk, mikor az autó újra a kívánt irányba állt.

Éjszaka, sűrű hóesésben fárasztó és kimerítő a vezetés. Ilyenkor csak a sebesség csökkentése segít. Fontos a világítás! A fényszórókat, valamint a többi lámpát gyakran tisztítsuk. Különösen teli csomagtartóval állítsuk be úgy a fényszórókat, hogy ne vakítsák a szembejövőket.

Ha behavazott sávokat keresztezünk vagy váltunk, tartsuk  biztosan a kormányt és enyhén lépjünk a gázra.

 
Blokkolásgátló rendszer

Gyakorlott vezetők tudják, hogy különösen behavazott, jeges úttesten a kemény fékezés, s ezáltal a kerekek leblokkolása milyen következményekkel járhat. A gumi szélének oldaltartása csökken, az autót nem lehet kormányozni, adott esetben ki is farolhat. A fékút általában hosszabb lesz, mint az optimális fékezésnél. A blokkolásgátló rendszer feladata, hogy az erős fékezéskor a fékfolyadék nyomását automatikusan úgy ossza el, hogy a kerekek ne blokkolhassanak le. Az autó kormányozható marad, az abroncs és az úttest közötti erőátviteli képességet pedig optimálisan fékezésre fordítjuk.

Síkos úton a blokkolásgátló rendszer gyakrabban bekapcsol, mivel már viszonylag kisebb fékezésnél is elérjük az abroncsok tapadási határát. Az ABS-rendszer működését, a fékszabályozást a fékpedál pulzáló mozgásaként érzékelhetjük. Ezen felül kattogó hang (a fékszabályozásé) jelzi, hogy legalább egy kerék elérte az abroncs és az úttest közötti tapadási határt. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a csillogó felületű út csak nedves vagy jeges is, elég lágyan megnyomnunk a fékpedált, hogy megkapjuk a választ. Ha arra kényszerülünk, hogy a járművet erőteljesen lefékezzük, síkos úton ne hagyjuk abba a fékerő növelését, amikor a szabályzási folyamat megindul. A jármű lehető legnagyobb lefékezését csak akkor érjük el, mikor már minden kerék fékereje szabályozott.