Az utcai messiások teával, kenyérrel érkeznek

Az Utcai Szociális Segítők Egyesülete november és április között úgynevezett teajáratokat indít azzal a céllal, hogy elviselhetőbbé tegyék az utcán élők mindennapjait. Az autó naponta 17 órakor indul a Gál István lakótelepi bázistól, a József Attila Általános Iskola melletti irodától. Balatoni Ágnes, egyesületi elnök szerint csaknem kétszázötvenen várnak rájuk. A kliensek - szakmai nyelv szerint - nem hajléktalanok: utcán élők. A fedél nélküliek száma úgy ötvennél áll meg. A csapat általában őket is felkeresi és azokat az embereket, akik valamiért nem merik nyilvánosságra hozni kilétüket. Sokan vannak. Ők azok, akik szégyellik sorsukat és büszkeségből nem nyúlnak a segítő kéz után.

Indulásnál ismerős arc fogad. Remegő kezébe megkapja az aznapi adagot. "Szomszédjainak" is visz pár falatot. Ők nem jönnek, szégyellnek segítséget kérni. Túl büszkék.

Balatoni Ágnes szavain érdemes elgondolkodni. Más világ ez. Szerinte a legkönnyebb elítélni őket, holott sokan önhibájukon kívül kerülnek utcára. Épp úgy, mint az első páciens. Több évvel ezelőtt vált otthontalanná. Testvére tette utcára. Alkalmi munkát vállal csak, abból van az összes jövedelme. "Csak" alkalmit, mert így, kevésbé jólszituált külsővel nem rúghat labdába egy állásinterjún.

A volt munkaügyi hivatal épülete előtt parkolunk. A tömeg már messziről látszik. Pedig már feketéllik az este. Fehér kabát rikít. Tulajdonosa a kuka mellé dobva találta a ruhát. Egy jó meleg sí dzsekit. Hozzá egy pár cipőt is. Mosolyog és biccent egyet. Hiába jósolnak hétvégére havazást, ő már kibírja.

A következő állomáson hosszú sor állt. A szakemberek nem győztek teát csapolni és a neveket gondosan feljegyezni. A helyszínen csupán egy kopott füzetbe írják a névsort, amelyet később adminisztrálnak. Így tudnak pontosan felelni arra a kérdésre hány emberről gondoskodnak nap mint nap.

Olyan párral is találkozunk, aki büszkén mutatja munkaszerződését. Ők az egyesületnek köszönhetően lakhatási támogatást kaptak. Most pedig munkát. Nem határozott, határozatlan időre. Egyikük csomagoló operátor lesz. A napokban kezd.

A város egyik lakótelepe a következő. Itt, nyomdafestéket nem tűrő módon értetlenkedik a páciens. Az utcán élők egyik része ilyen. Szerencsére kevesen vannak. Ágnes azt mondja, hogy az alkoholizmus ugyanúgy lehet a hajléktalanság kiváltó oka mint következménye. Feltehető a költői kérdés, hogy ha hirtelen mindent elveszítesz, akkor mit csinálsz.

- Sokan az alkoholhoz nyúlnak, mert a bódult állapot pár órára kizökkenti őket. Boldogok lehetnek. Az ittas ember nem fázik és megfeledkezik minden problémájáról. Egyebek mellett nem éhes. Ennek ellenére elvetendő ez a magatartásforma és a kollégák nagyon sokat dolgoznak azért, hogy megszüntessék ezt az állapotot.

Persze sok a kudarc - állapodunk meg. Nem egy ember térden állva esküdözik és két óra elteltével már ittas. Na ilyen és hasonló esetben ismerszik meg hogy ki is az igazi szociális munkás. Na meg a következő percekben, amikor egy bonyolult eset jön szembe.

A probléma összetett. A férfi az után él, a gyermekek az anyukával és egy új apával otthon. A mostoha veri a kicsiket. A vérszerinti elhozná a gyermekeket, de nincs hová. Együtt csak a családok átmeneti otthonába mehetnének, de az utcai segítők egyesületi formában működnek és ez már nem az ő fennhatóságuk. Tehetetlenek. Segíteni szeretnének, sőt akarnak. Meghallgatják, tanácsot adnak. Végtelen türelemmel. Az édesapa rövidesen lenyugszik.

Útitársa, Sándor bazsalyog. Ő minden nap a vasútállomásnál kódorog. Kályhája van, könyökcső hiányzik. A segítség neki is időben jön. Az egyesület munkatársai vesznek neki a "fa alá".

Sándor élete kiszámítható. Amikor bezárják a váró kapuit és megcsörren a segélyhívó, jön érte a krízisautó és az éjjeli menedékhelyre viszi.
A tudósítónak olyan érzése van mintha egy nagy családba csöppenne. Egy olyan családba, ahol a segítség és az összetartozás kulcsfontosságú. És ilyentájt, karácsony előtt ezeknek az embereknek csak az utcai segítők maradnak. Mert, ha ők nem néznek rájuk, nem figyelik lépteiket akkor lehet hogy senki sem teszi...