A „legkisbéribb” gyógyító

Csak azért nem tősgyökeres, mert Tatán látta meg a napvilágot 1968-ban, bár szülei már akkor is a településen éltek. Édesanyja a mentőállomás gazdasági vezetőjeként ment nyugdíjba, édesapja a kereskedelemben dolgozott, de őt egyik szakterület sem vonzotta. Az érettségi előtt két évvel döntötte el, hogy az orvosi egyetemre fog jelentkezni, bár korábban gyakran hangoztatta, hogy futballista lesz. Ma is szereti ezt a sportot.  Nem volt lírikus alkat, a reáltudományok jobban érdekelték, ezért szívesen választott volna olyan hivatást, mely a matematikával kapcsolatos, ennek ellenére kacérkodott a pszichológiával.

Azt mondja, hogy szenzitív, fogékony gyerek volt; főleg a lányok lelkivilága érdekelte. Talán ezért volt több hajadon barátja is, és ennek ismeretében az sem meglepő, hogy gyakran segítette a fiúk szerelmi ügyeinek alakítását. Természetesen saját kapcsolatrendszerében, munkája során ma is fontos szerepet játszik ez az adottsága.

A jelentkezési lap beadása előtt azért döntött az orvosi hivatás mellett, mert egy akkori barátja, Szabó Csilla orvostanhallgató - aki később ideggyógyász lett - azt javasolta neki, hogy ha annyira érdekli a pszichológia, akkor az egyetem elvégzése után még mindig lehet pszichiáter. Aztán másként alakult.

Pécsen szerezte meg diplomáját 1993-ban, s onnan rögtön a kisbéri kórházhoz szerződött. Dr. Birkás Mihály akkori igazgató több lehetőséget kínált neki, ő a belgyógyászatot választotta. Azóta is ezen a szakterületen dolgozik, bár 2000 májusában egyetlen hónapra munkakört váltott. Felülvizsgáló főorvos lett, de 30 nap eltelte után visszament korábbi munkahelyére, majd egy másik kitérőt követően - a győri Kardirex egészségügyi központ keretében alvállalkozóként az Audi üzemorvosa volt - 2002 március elseje óta újra itt gyógyítja pácienseit. Mint mondta, pszichológiai okai is vannak ennek. Főleg az, hogy igazi lokálpatriótának tartja magát, aki megszokta, hogy az itt élők őszinték és közvetlenek egymáshoz. Olyannyira, hogy sokan őt nem “doktor urazzák”, hanem Józsikámnak szólítják.

Határozottan állítja, hogy ennek nincs jelentősége. Annak viszont igen, hogy mindenkin segíthessen, amennyire csak lehetséges. Számára ez a legfontosabb, s meg is tesz ennek érdekében mindent. Mert a legkisbéribb kisbéri orvosként neki ilyen a személyisége, s ezért nem csak szeretik, de tisztelik is.