Közélet

2014.04.14. 12:13

És az én hátizsákom?

Az én hátizsákom még akkor megvolt, amikor a Szent Koronát a parlamentbe szállíttatták a Nemzeti Múzeumból. Ki gondolta volna akkor, mindez azért történik, mármint a költöztetés – ha emlékezetem nem csal, potom húszmillióért –, hogy majdan elférjen ott egy „világbajnoki” hátizsák. Vagy lehet, hogy nem is azért?

Petrik József

Annak idején leginkább a korona nagy csinnadrattával és költséggel történő átutaztatása bosszantott. Ami elsősorban a „védelmi pénzből” jött össze. Elgondoltam, ha adnának nekem az illetékesek két misit, egy centrumos szatyorban (vagy a hátizsákomban) két haverommal elhoztuk volna a Nemzeti Múzeumból az ereklyét. Teszem hozzá, teljes titoktartásban. Felszálltunk volna a hatos villamosra. A Margit híd pesti hídfőjénél átugrunk a kettesre, majd a Kossuth téren leszállva becipeljük az ország házába. Aláíratjuk az elismervényt, elballagunk a kasszához. Majd osztozunk. Természetesen, a hat villamosvonaljegy árát én levonom a cimboráim béréből... és kész.

Na mindegy, ez nem jött össze. Annak viszont örülök, hogy kormányfőnk hátizsákjának Nemzeti Múzeumba kerülése azért nem generált ekkora felhajtást. Viszont a zsák nemzetünk múzeumának legújabb kori gyűjteményét gazdagíthatja.

Ismét gondolkodóba estem. Mi mindent láthatott, hallhatott, hordhatott ez a tarisznya. A „gránitkeménységű” alaptörvényünk vázlatát – például. Netán a devizahitelesek megsegítésének csomagját. Ne adj'' isten még a felsőoktatás és az egészségügy reformjának dokumentumait is. Ezek pedig mind-mind olyan alapművek, amelyek hordozója valóban jogot formálhat egy múzeumi helyre...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!