Búcsú Juhász Józseftől

Az esztergomi Belvárosi Temetőben a családtagokon, ismerősökön, barátokon kívül ott volt a kamara számos vezetője és tagja, valamint sok megyei közéleti személyiség. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök beszédében egyebek között felidézte Juhász József egyik kedvenc mondását: „Nincs hátizsákos halott: segítsünk, ameddig tudunk.” Ennek szellemében szorgalmával, segítőkész hozzáállásával, példás családi életével sokak szeretetét, barátságát vívta ki. Egész életét a közösségért, a közösségnek szentelte, ebben mindig biztos hátteret jelentett családja, felesége, három leánya és fia, valamint öt unokája.

Kárpát Csaba, a kamara általános alelnöke emlékező gondolataiban azt hangsúlyozta, hogy a vidám, jó kedélyű Juhász József számára természetes volt a mindennapos, kora reggeltől késő estig tartó munka. Mindig büszke volt arra, hogy kőműves mestervizsgát tett 1969-ben, ezután egyéni vállalkozóként, majd családi vállalkozásban dolgozott. Egész életében tanult, több vezető társadalmi pozíciót töltött be.  az Esztergomi Ipartestület elnöke volt 1975 és  2005 között, az IPOSZ országos alelnöke 1988-től 1994-ig. Jelentős szerepet vállalt a kamarák megalakulásában, A megyei kézműves kamara elnökévé választották 1994-ben. Az ezredfordulótól a megyei kereskedelmi és iparkamara alelnöke, majd 2004-től elnöke lett. Tizenkét éven keresztül volt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) alelnöke. A temetésen elhangzott a dr. Parragh Lászlótól, az MKIK elnökétől érkező hír: posztumusz odaítélték Juhász Józsefnek a kamara legmagasabb kitüntetését, a Mercur-díjat.
A sírnál az elhunytat az Európai Borlovagrend nevében Veres János, a soproni legátus első legátja búcsúztatta.