Karácsony Botswanában

- Túl vagyok az első másfél botwsanai hónapon. Sok minden történt, építettünk kerteket és elültettünk több ezer fát, szemetet gyűjtöttünk, besegítettünk egy iskola életébe is, többek között.  Egyre több barátunk van, és az utcán is egyre többen ismernek meg minket. Rengeteg lehetőség rejlik Botswanában, de nem csak az országban, hanem az emberekben is. Az oktatás színvonalának növelésével sok mindent érhetnének el mesélte Gábor, aki részletesebben is kifejtette, mire gondol: míg itthon 6 évesen iskolában kezdünk el írni-olvasni tanulni, és az idegen nyelvvel általában harmadikban kezdünk el foglalkozni, addig odakint a 3-4 évesek már letudják írni a nevüket, és legalább két nyelven beszélnek de némelyük többen is.

- Az egyik ismerősünk, aki mellesleg a taxisofőrünk is, kilenc különböző nyelven beszél folyékonyan. Ugyanakkor se írni se olvasni nem tud - tette hozzá az oroszlányi származású fiatalember, akinek a karácsony bizony igen nehéz volt.

- Ez volt a második, amit az otthonomtól távol tőltök. Erős honvágyam volt, nem akartam semmit sem csinálni, viszont elhatároztam, hogy ha már az én karácsonyom nem a legjobb, legalább másokét kellemesebbé teszem. Az önkéntes társamma  vettünk répát, paradicsomot, babot, kekszeket, többek között. A szüleimtől és a nővéremtől kaptam sok kis csecsebecsét gyűrűket, karkötőket, nyakláncokat, amiket már nem viselnek, azért, hogy ajándékozzam el azokat. Miután midezekkel felszerelkeztünk elindultunk és három családot látogattunk meg. Itt a családok közel 20 főt számlálnak - sorolta Gábor.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Mosolyok, remények, lehetőségek
[/caption]

Az önkéntesek először egy olyan busman családhoz mentek el, ahol egy 82 éves tolókocsis bácsi is lakik. A família tagjai először furcsállták a bejelentés nélküli látogatást, de gyorsan feloldódtak.

- Az öreg bácsi megkapta a hőn áhított teáját, ami tényleg nagyon boldoggá tette! Minden jól ment, amíg elő nem vettem az ételt. Abban a pillanatban szó szerint rámugrottak mindannyian. Gyerekek, felnőttek egyaránt. Kitéptek mindent a kezünkből, széttépték a paradicsom, a répa csomagolását és amilyen gyorsan csak tudták nyomták magukba. Teljesen ledermedtem. Az önkéntes társammal, Filippel azon elmélkedtünk, hogy mióta nem ehettek ezek az emberek, hogy így reagáltak egy kis ételre. Az egyik legkisebb fiúcska egyébként a megszerzett babkonzervet kinyitotta, és odavitte az öregapóhoz, majd az öreget etetve fogyott el az a kis bab - idézte fel az eseményeket Gábor, aki szomorúan tapasztalta a második családnál, hogy hiába gyűjtöttek össze 25 zsák szemetet pár héttel korábban, megint mindent szemét borított.

- Otthagytuk a maradék ételünket, amivel ugyan könnyeket csaltunk az anyuka szemébe, de valahogy mégis kellemetlen szájízzel sétáltunk tovább - váltott komorabbra a fiatalember, akit a harmadik családnál tapasztaltak kárpótoltak. Nekik kertet építettek, de projektvezetőjük azt mondta, úgysem fogják használni. Ehhez képest az ott nevelt növények szépen növekedésnek indultak.

- Már nagyobbak voltak, mint a mieink! Odaadtuk a családnak mindenünket, ami maradt. Teniszlabda, frizbi néhány nyaklánc, karkötők, extra magok, ültetni. Itt teljesen más volt a hangulat. A labdákkal kidobóst játszottak, az anyuka is beszállt. A frizbi pedig teljesen új élmény volt számukra. Gyorsan előkerült pár hangfal és már táncoltak is. Az egész hely felélénkült. A mi napunkat is feldobta. Azzal a tudattal sétáltunk haza, hogy sok ember napját boldogabbá tehettük -  zárta mondandóját Gábor.