2012.07.14. 13:23
Tábor hegesztőpisztollyal
Lois Viktor tatabányai születésű Munkácsy-díjas képzőművész és társai a korábbi alkotótáborokban elkészült Turul család szárnyai alatt dolgoznak három héten át a tizenharmadik Kép-Ze-Let Szimpóziumon.
– Kik a résztvevői a Tatabányai Ipari Skanzen és Bányászati Múzeum területén megrendezett tábornak?
– Hajdú László, Mata Attila, Mosonyi Tamás, Rabóczky Judit és Varkoly László dolgozik, alkot az idei szimpóziumon, amelynek lényege, hogy az elképzelt szobrok elkészüljenek. Produktum orientált csapat vagyunk, arról nem tudok beszámolni, hogy együtt vagyunk és céltalanul jól érezzük magunkat.
– Az alkotók debütáló vendégei a szimpóziumnak vagy régi motorosok itt?
– Van köztük, aki először jött, de vannak visszatérők is. Varkoly László pedig tizenharmadszor vesz részt a táboron. Tatabányai művészemberként nap mint nap otthonról, a családjától jár be, míg a többiek kiszakadtak a környezetükből erre az időre.
– Milyen alkotások készülnek a három hét alatt?
– Mindenki a saját elképzeléseit valósítja meg. Varkoly László például egy sárkányt épít, Hajdú László az abszolút szerencse dobókockáját készíti el, Mata Attila a 2010-ben elkezdett rozsdamentes acéllemezből készült szoborcsoportját folytatja. Kutató művészként ő a szobor külső és belső terét vizsgálja. Rabóczky Juditnak pedig legalább öt terve van, amiből egyet szeretne megvalósítani.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"]
Fémből műalkotás születik
[/caption]
– És min dolgozik a szimpózium „táborvezetője”?
– A Turul családot ábrázoló, a puszta valóságot, álcázatlan vázat megmutató illusztris szoborcsoportom kap egy ajándék mackót a karácsonyfa alá.
– Miből készülnek a műalkotások?
– Régebben egykori bányagép alkatrészeket alakítottam szoborrá. Ez most is előfordul, de a táborainkhoz, főleg alapanyaggal évek óta támogatást nyújt az ASG Gépgyártó Kft., hiszen kaptunk tőlük fémhulladékot, sőt még co hegesztőgépet is, valós segítség ez, amiért hálásak vagyunk.
– A skanzen látogatói eljönnek erre, a kalapácsok hangjának irányába?
– Előfordul. Ma jött például egy óvodás csoport. Körbevezettem őket, Varkoly László sárkányfeje már készülőben volt, így meg tudtuk mutatni, hogyan és miből is készülhet egy sárkány szobor. A nyitottságra nevelést valahol itt kellene elkezdeni, az oktatásban. Szomorúan tapasztalom, hogy itthon megállt az idő. Mindenki sóvárog el innen, pedig nincs már szabad hely a világban, itt kell boldogulni, motiváló erőt találni, tenni.
– Mi az, ami most művészileg foglalkoztatja?
– A napokban nyílt egy Yin Peettel közös kiállításom a budapesti Neon Galériában Megalázott embervilág és 85 kínai tehertétel címmel. Két működő, fából készült, de fém alkatrészeket is tartalmazó szobrom látható itt július 27-ig. Van kapcsolójuk, a közönség indítja el a mozgást, a dolog ettől interaktív és gondolatébresztő. Egy kollekció részei lesznek, ahogyan a hangszerszobraim.
– A tatabányai szimpózium meddig tart?
– Július 28-ig. Akkor, ahogyan az már hagyomány, a művészek bemutatják az alkotásaikat, délután pedig a Tundravoice zenekar közreműködésével a skanzenben található hangszobrokon a sor, hogy működésbe lépjenek és demonstrálják létezésüket. Én július utolsó napján már utazom haza Boston melletti otthonomba, augusztus 1-jén ugyanis indul egy háromhetes kőszobrász táborom, ahol gránittal fogok dolgozni.
– Fém vagy kő, melyik az izgalmasabb?
– A gránit kemény, csak gyémánttal lehet megmunkálni, ugyanakkor ha úgy tetszik, örökkévaló. A fém jobban alakítható, hajlítható, ám kifog rajta a korrózió.
