Egyiptom múltjának nyomában

Tatán született, s itt élt 14 éves koráig, majd tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban folytatta. Kézügyességére sokkal korábban felfigyeltek. Még az alsó tagozatba járt, amikor már a felsősök rajzszakkörében alkothatott délutánonként. Érdeklődése a középiskolai évek alatt egyre inkább a művészetek felé fordult.

Köszönhető ez rajztanárának is, a tatai Szentessy László grafikusművésznek, aki észrevette tehetségét és bíztatta. Mariann rajzból is érettségizett, de a gimnáziumból még hosszú út vezetett az egyetemre jelentkezéséig.

- Úgy éreztem akkor, hogy adottságaimat előbb még tovább kell fejlesztenem. Ezért sajátítottam el mindazt a budapesti Damjanich utcában, amit a dekoratőröknek és a kirakatrendezőknek tudniuk kell. Közben rájöttem arra, hogy az is hasznomra válik, ha marketinget tanulok.

Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy 22 éves korában, egy időben vették fel az egri főiskolára és az Óbudai Képzőművészeti Szakközépiskolába is. Bármily meglepő, de az utóbbit választotta. Két ok miatt. Itt ugyanis ösztöndíjat kapott, felsőfokú tanulmányait pedig a képzőművészeti vagy az iparművészeti egyetemen akarta megkezdeni később. Nem telt el sok idő, egy év múlva, a kitartó munka és mestere Sárközi Róbert grafikusművész tanári bíztatásának eredményeként felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemre. Ott tizenötöd magával kezdte el képgrafikai tanulmányait.

- Mielőtt 2008-ban kézhez kaptam volna diplomámat, egy tanévet Helsinkiben tölthettem. Azért mentem oda, mert érdekelt Skandinávia éppúgy, mint a design és vizuális kultúrájuk letisztult formavilága. A hideg cseppet sem zavart. Jól éreztem magam északon a -22 fokban is. A zord éghajlatot jól ellensúlyozta nyelvrokonaink kedvessége, szeretete és kiegyensúlyozottsága. Nem csoda, hogy beleszeretettem az országba. Ha nem is jártam be minden táját, Helsinkit sikerült úgy megismernem, mint a tenyeremet. Megfordult a fejemben, hogy ott maradok, de mégis hazajöttem és tanulmányaimat Budapesten fejezte be.

Talán akkor nem is gondolt arra, hogy a hideg észak után többször is eljut a meleg délre, pontosabban a forró Afrika legészakibb államainak egyikébe, Egyiptomba. Ez pedig Fábián Zoltán Imre egyiptológusnak köszönhető, aki az egyetemen tartott szemináriumot az általa vezetett ásatásról és az ásatási rajzolás technikáiról.

Ez utóbbiak keltették fel igazán Fa Mariann figyelmét. Megtanulta ezek készítését is, melyek speciális látásmódot és technikát igényelnek, így a szakemberek számára sok esetben értékesebbek és több információval szolgálnak, mint a fotók. Elsősorban azért, mert szabad szemmel vizsgálva, közvetlenül a tárgy után rajzolva, kiküszöbölhető a fény torzító hatása, ráadásul a publikációkban közölve gyakran kifejezőbbek, mint egy fekete-fehér fénykép.

De nem csak a sírokból előkerült tárgyakat örökíti meg a fáraók földjén, hanem metszetrajzokat is készít, továbbá a tanúfalak rétegeinek látványát is rögzíti. Az egyiptomi terepmunkába négy évvel ezelőtt kapcsolódott be.

- Ásatásunk helyszíne a Luxor nyugati partján elterülő thébai nekropolisz. Itt Ó-, Közép- és Újbirodalmi nemesi sírokat tártunk fel. Volt közöttük olyan, amelyet kétezer évvel időszámításunk előtt alakítottak ki, tehát akinek a tiszteletére emelték, az több mint négyezer évvel ezelőtt élt a Földön. Végső nyughelyük az el-Hoha domb sziklába vájt sírjaiban van, amelynek környékén több magyar kutatócsoport is dolgozik. Ezek a sírok több földalatti kamrából állnak, amiket alagutakkal kötöttek össze. Hasonlítanak a piramisokhoz, de nem emeltek föléjük kőgúlákat. Belső termeik falát színes festmények, domborművek díszítik, melyeken rituálék, áldozati jelenetek szerepelnek- mesélte.

Akad egy-egy szobor is, de sokkal gyakrabban lehet találkozni a hieroglifákkal, melyek az ősi jelzések ismerőinek egy-egy idézettel szolgálnak a Halottak Könyvéből.

Mariann egyébként sok bebalzsamozott tetemet is látott lent is, fent is, de egyiket sem kellett lerajzolnia. Nyilván azért, mert kívülről mindegyik egyforma, az orvosbiológusok viszont örömmel vizsgálnák meg a múmiákat. Ő maga sok minden mást is megvizsgált már. Nem szakmai, hanem turista szemmel, hiszen szabadidejében azért megnézett sok mindent, amit az átlagos utazó nem szokott.

Így jutott el a Nasszer-tóhoz a szudáni határhoz, illetve Asszuán zegzugos utcáiba, de a hatalmas gátat nem tekintette meg, mert nem érdekelte. Lenyűgözve követte viszont az egyiptomi esküvők rituáléit a magas utcai emelvényeken, melyek több napon át tartanak a lakodalmakkal együtt. Ilyenkor még a kis gyerekek is késekkel táncolnak, a felnőttek pedig kardokkal, de szerencsére egyik fegyver sem éles. Éles viszont Mariann, és a magyar régészek szeme, akik együtt járulnak hozzá az emberiség múltjának minél alaposabb megismeréséhez.

Hazai és egyiptomi elismerésekben egyaránt részesült

Mielőtt megszerezte diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika- és vizuális nevelés szakán, két félévet töltött Erasmus ösztöndíjjal Finnországban, a helsinki egyetemen. Korábban elvégezte az Óbudai Képzőművészeti Szakközépiskolát is, azt megelőzően pedig kirakatrendezést és dekorációt is tanult a tatai Eötvös József Gimnáziumban történt érettségi vizsgáját követően.

Fiatal kora ellenére már sok elismerést kapott. Kettőt Egyiptomban, a többit idehaza. Ez utóbbiak között van a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj, a Glatz Oszkár-díj és a XXIII. Miskolci Nemzetközi Grafikai Biennálén elnyert Magyar Grafikusművészek Szövetségének díja. Első önálló kiállítását sajnos kevés honfitársa láthatta, mert azt a kairói Olasz Kulturális Intézetben rendezték az idén, Egyiptomban.

Korábban több csoportos kiállításon is ott voltak a munkái. Budapesten épp úgy, mint Győrben, Szentendrén, Miskolcon, Sopronban, továbbá Németországban, Olaszországban, Szlovákiában és Finnországban. Régészeti rajzai megjelentek a Károli Gáspár Református Egyetem, Orpheus Noster című, történeti és filológiai folyóiratiban.

Amit a vandálok Kairóban kiraboltak, azt ők is pótolják

Fa Mariann elmondta azt is, hogy a thébai magyar ásatások 1983-ban Kákosy László vezetésével indultak, majd a kutatási terület újabb feltárásokkal bővült. Ezek egyikében dolgozik ő Fábián Zoltán vezetésével. Ez Nefermenu thébai nemes sziklasírjának körzetében van.

A társaság 1995 óta minden évben január végén indul Egyiptomba másfél-két hónapra. Amit megtalálnak, azt leltárba veszik. Egy részét elraktározzák és a sírkamrákban tárolják tovább. A leletek értékesebb része múzeumokba kerül, a legkülönlegesebbek Kairóba, az Egyiptomi Múzeumba. Oda, amit a vandálok kíméletlenül kiraboltak Mubarak elnök megbuktatása közben. Mivel nem valószínű, hogy minden eltulajdonított érték visszakerül, bőven lesz mit pótolni a magyar régészeknek is köszönhetően.

Például szobrokat, aranyozott fa és fajansz amuletteket, ékszereket, feliratos koporsótöredékeket. Ezek közül több is felszínre került már honfitársainknak köszönhetően, melyeket Mariann és társai rajzoltak le. Sokszor nem a némi védelmet nyújtó sátrak alatt, hanem tűző napon, szűk munkagödrökben, vagy a sírok mélyén. Mert a munka az munka, s Mariann sem üdülni jár Egyiptomba.